Azért indítottam ezt a blogot, mert a rengeteg kézműves tanfolyam, táboroztatás meg tehetséggondozó foglalkozás során, amiket tartottam, az évek alatt összegyűlt itthon egy csomó ötlet, vázlat, felhasználható grafika meg ilyesmi, ami hasznos lehet másoknak is, most meg csak itt figyelnek egy fiókban, és várják a nagy visszatérést... Meg hát a kézműves hobbizással eltöltött hosszú évek alatt, amikor is ... ööö ... erőforrások tekintetében kihívott helyzettel küzdő versenyzőként sokszor kénytelen voltam olcsóbb anyagokból improvizálni (=hogyan tartsunk gyerekeknek kézműves foglalkozást fejenként 10 forint ráfordítható költséggel...), az ember megtanul mindenféle alapanyagból várat építeni. Hátha valaki ihletet kap.
Néhány szó a kreatív albumkészítésről (scrapbook). Aki beleszagol ebbe a világba és elkészíti az első oldalát, az valószínűleg nehezen tud megállni a lejtőn, és előbb-utóbb az egész lakását ellepik a scrapbookos kellékek. Bár eredetileg "recycling"-hobbinak indult ez is, mint a patchwork (belépőjegyeket, apró cetliket, maradék szalagokat, gombokat, papírfecniket és hasonlókat ragasztottak dédanyáink az első albumokba), mára hatalmas iparág épült rá, és csillagászati pénzekért lehet venni vacaknak tűnő papírfecni-kollekciókat, hozzáillő gombokkal és egyéb brüzlikkel. Sajnos a scrapbook-ipar központja az USA, ezért mindent angolszász szabványok szerint terveznek. A scrapbook-papírok és albumok leggyakoribb méretei 12x12 vagy 8.5x8.5 inch (kb. 30.48x30.48 cm és 22x22 cm), ami azért szomorú, mert még a kisebb méret is pont egy centivel nagyobb, mint a mi A4-es oldalunk, így még ha lenne is szép A4-es papírunk (pausz, karton, akármi), vagy ki akarnánk nyomtatni egy jó kis hátteret, az nem lenne kompatibilis az előregyártott formátumokkal. Pedig nagyon szép albumok vannak, jó kis nylontasakokkal, amikbe be lehet csúsztatni az elkészült opust, hogy ne sérüljön meg és ne mancsolják össze a rajtuk lévő fényképeket. Ezekbe viszont muszáj pont beleillő papírokat venni háttérnek, vagy a másik verzió az, hogy minden oldalunkat több papírdarabból hegesztjük össze, ami lássuk be, szuboptimális.
És itt jön be a képbe a McGyver-filozófia: ami nincs, azt legyártjuk valami megfelelő alapanyagból. Például ha egy A4-es irattartó genotherm tasak (=közkeletű nevén "bugyi") tetejét levágjuk úgy, hogy négyzet alakú papír férjen bele (21x21 cm), akkor ez kiválóan illeszkedik a 8.5x8.5 inches albumokba (vagy akár készíthetünk is saját kezűleg albumot, de erről majd később), és nem kell sok pénzért plusz tasakokat venni, ha betelt az albumunk. És mindjárt fel tudjuk használni az A4-es színes papírjainkat vagy kinyomtatott háttereinket. Itt van néhány példa:
Ezek mind A4-es papírra nyomtatott háttérrel készültek, és pont beleférnek egy átszabott genotherm tasakba.
Most megyek babát tankolni, legközelebb jön a kis költségvetésű minialbum.
