A Nemzetközi Scrapbook Nap alkalmából volt egy rakás kihívás a scrapbook.hu-n, én kettőt tudtam ezekből befejezni, mert közbeszólt az élet:)))
Az egyik a "Mindenből egyet" kihívás volt, ahol mindenki bedobott a közösbe egy színt, egy elemet és egy technikát, aztán mindenkinek kisorsoltak hármat, amiből oldalt kellett készíteni. Én a világoskéket kaptam, a domborítást és a pauszpapírt (a kihívás házigazdája, Janka felajánlotta, hogy meghekkeli a sorsolást az ilyen elszánt hagyományos szkrepperek kedvéért, mint én, mert sok digi technikát nem lehet IRL megoldani, de én mindenképpen küzdeni akartam, és úgy gondoltam, megkockáztatom bunda nélkül. Mázlim volt. Vagy Janka mégiscsak tapintatosan meghekkelte, csak nem szólt, nehogy csorbuljon a büszkeségem, az is lehet).
Az oldal a macskámról szól (aki amúgy pont itt ül mellettem, és szemrehányóan néz, amiért nem hagyom, hogy az ölembe üljön, de úgy nem tudok gépelni). A háttér saját digipapír (beszkennelt rajzokból lett pecsétekkel nyomtam tele a háttérpapírt), azon kívül csak egy kis nyomdázás van rajta meg Sizzixszel kivágott dekorgumi-gombok egy szalagon, a komment pauszpapírra van írva, a cím meg hődomborítva van.
Kanapétigris
a címfelirat:
és a komment:
A másik kihívást Didó találta ki, ami egy liftelés volt, Mumkaa oldalát kellett lekoppintani. Nagyon érdekes elrendezése volt, úgyhogy rá is repültem a kihívásra, pedig nem igazán az én műfajom a liftelés.
Az oldalon Márk fiam tömi a majmot nagy lelkesedéssel, annyi ilyen fotóm volt róla, hogy mindenképpen akartam már egy tematikus oldalt összehozni belőlük, hát most az alkalom ide prezentálta magát (a sokfotós oldal sem az én műfajom, pedig másoké tetszik, csak valahogy nekem ez egy feltérképezetlen terület). Itt a háttér egy lidlis vászonpapír volt, amit összepasztellkrétáztam, aztán matt lakkal lelakkoztam, és akrilfestékkel összekentem (leégett, összedőlt, aztán süllyedt el, ahogy a klasszikus fogalmaz). Van rajta hődomborítás, meg filcgombokon betűk (amik valójában szintén lidlis széklábra rakható filckorongok, a betűket meg akrilfestékkel festettem), meg mindenféle matricák, amiket viszonylag koncepció nélkül, szándékom szerint festői összevisszaságban, de mindenképpen ad hoc jelleggel ragasztottam az oldalra. Rá kellett jönnöm, hogy a matricaragasztgatás se az én műfajom, pedig de jó is lenne, ha sikerülne ízlésesen felpakolászni őket, de hát ez van. ("Én így szállok le" - megint a klasszikusok, kitört belőlem a bölcsész, úgy szörfözök itt az intertextualitás hullámain, képzavarokat hintve szanaszét...)
Gourmand
a komment:
és a cím:
