PL kicsit másképp

Egy évvel ezelőtt kezdtem el szemezni a Project Life-jellegű szkreppeléssel, de egy kicsit visszatartott a dolog anyagigénye, a speciális hozzávalók és az, hogy itthon csak kevés helyen lehet hozzájutni az alapanyagokhoz (persze azóta már megjelentek a PL-cuccok sok webáruházban, és a választék is jó nagy). Az előregyártott kártyák ötlete egyrészt vonzó volt, mert színben koordináltak és tényleg nem kell gondolkodni az összeállításon, minden mindennel passzol, másrészt viszont úgy éreztem, hogy a rendszer ezzel nem hagy elég teret a kreativitásnak (utólag már látom, hogy ennek nem volt sok alapja).

Szóval azt szerettem volna, ha van egy rendszer, ami lehetővé teszi, hogy amikor akarom, akkor órákat eltölthessek meditatív pepecseléssel és a saját elképzelésem szerint gyárthassam le a kis kártyákat, de ha olyanom van, akkor fél óra alatt összedobhassak egy oldalt valami friss élményről, és mégis kinézzen valahogy. Viszont nem akartam technikaigényes megoldásokat, speciális tasakokat és nehezen beszerezhető háttérapparátust, hogy egyáltalán neki tudjak kezdeni, hanem azt terveztem, hogy sufnituning megoldásokkal akármilyen írószerboltban vagy mezei kreatív boltban beszerezhető olcsó alapanyagokat alakítok majd át. Az angolszász méretezéssel sem voltam kibékülve, mert az inches rendszer nem követi a mi szabványainkat, és azért én alapvetően A4-es papírokban és genotermekben gondolkoztam (a kinyomtatott kártyák miatt). És a 12x12"-es oldalak helyett szerettem volna kisebbeket, mint a korábban gyártott 21x21 cm-s oldalaim, de az viszont egyik rendszerrel sem esett egybe (a PL túl nagy, a sn@p meg nem négyzet alakú; így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó). Ezenkívül egy szigetet is akartam a Csendes-óceánon pálmafával, függőággyal és all-inclusive szórakoztató társasággal, de azért mindent nem lehet egyszerre.

A kompromisszum az lett, hogy kialakult a saját szabványom, ahol az alap egy 21x21-es lap (fekete fotókartont használok, és arra ragasztok fel mindent), az alap kártyák mérete majdnem egybeesik a PL rendszerével (7.5x10 cm), és van még egy pár alap méret (ennek a fele: 7.5x5, egy hosszabb sáv a címeknek: 20.2x5; és még 2-3 egyéb méret), és előre megállapított oldaltervek, amiket persze át lehet variálni, ha valamiért szükséges.

Húsvét óta rendszeresen ebben a formátumban örökítem meg az emlékezetes eseményeinket, és visszamenőleg néhány feldolgozatlan fotót is megszkreppeltem így, és már egy köbméter kártyát legyártottam előre, meglévő scrapbook-papírok feldarabolásával, festéssel-rajzolással, pecsételéssel és digi kártyák tervezésével/nyomtatásával... Most már tudnék gyorsan instant oldalakat összedobni, bár eddig még minden oldalnál leálltam valami plusz dologgal szöszmötölni, és mégse lett olyan gyorsan kész, de legalább a lehetőség megvan.

A képekkel és kártyákkal teleragasztott fotókartonokat egy-egy eredetileg A4-es (de négyzet alakúra levágott) genotermben fűztem le egy szintén saját készítésű gyűrűs albumba (bár ezt épp a húgom készítette, nem én).

Ezek voltak az utólag feldolgozott fotós oldalak:

És a húsvét óta gyártott oldalak első része:

A többi oldalt is feltöltöm, ahogy befotóztam őket (bár a fotózás minősége elég tré, mert nem is vagyok egy fotófenomén, meg a nejlontasakon keresztül amúgy sincs esélyem). 

Morning Frost

Morning Frost

Eltelt egy-két év, amióta utoljára írtam a blogot, de 2015-ben megpróbálok rendszeresebb lenni :) Azóta összeraktam egy köbméter scrapbook-oldalt, és majd egyszer be is fotózom őket és feltöltöm ide, de most csak egy PL-készletet hoztam, amit a héten raktam össze, amikor játszottam a fotosoppal. Egyelőre csak ideszórom a kártyákat egyesével, aztán majd egyszer rászánom magam, összezippelem és feltöltöm valami tárhelyre, mint normálisék.

A palettát a Scraps N Pieces oldalon találta a gugli. Ez volt az:

A PL-kártyák standard PL-méretűek, vannak benne 4x6-os nagyok, és 3x4-es kicsik. Egyelőre még nem sok szöveges kártyát csináltam, de majd a februáriban biztos lesz több (ha addig valaki ad tippeket, hogy mi a répát írjak rájuk). Van olyan is, ami csak kis dekoratív izé, olyanok is, amikre írni lehet, vegyesen, az egyikből két különböző verzió is. Jó sok van a készletben, hogy legyen elég összeillő kártya a fotókhoz.

A készlet neve Morning Frost (Zúzmara), és így néz ki:

Ha tetszik, töltsd le nyugodtan, digi PL-hez is jó, bár én ki szoktam nyomtatni, hogy lehessen rá még rajzolni meg írogatni mindenfélét. Ha alkottál vele, nagyon örülnék, ha megmutatnád :))

Itt jönnek egyesével:

Jó alkotást!!!

Jövő hónapban új készlettel jövök, másik színösszeállítással, de lehet, hogy lustaságból a fele design ugyanolyan lesz, mint ezek itt, csak más színekkel. És ha bárkinek van jó ötlete a szöveges kártyákhoz, akkor adjon nekem tippeket. A saját szövegeim általában túl zöldségek ahhoz, hogy rajtam kívül bárki is belerakja a scrapbookjába. Szeretnék olyanokat tervezni, amin felhasználóbarátabb szövegek vannak...

Otthon - novemberi SB kihívás: Otthon/Van egy sztorid?

Megint egy oldal, ami egyszerre két kihívásra készült; az egyik Beszteri Otthon-kihívása volt (király wordart is volt hozzá, az idézet az oldal jobb felső oldalán), a másik Icka kihívása, ahol egy sztorit kellett elmesélni az oldallal, minimum 3 fotóval és több mondatos kommentárral.
A kihívás kapcsán fogalmaztam meg magamnak is, hogy mit jelent számomra az otthon fogalma, főleg így a közelgő költözés előtt (ami a hozzám hasonló macska-típusú embereknek különösen szívfacsaró élmény). Hát jó hosszú komment lett, most először írok tele egy oldalt szöveggel (másoknál már láttam ilyet, de eddig még nem alkalmaztam). A másik, ami még újdonság számomra, az a gyári matricák használata, mások ezt valahogy olyan magától értetődő eleganciával művelik, hogy síkegyszerűnek tűnik, amikor meg én akarom laza összevisszaságban felszórni a matricákat az oldalra, akkor valahogy nem az igazi. Aki kocka, az is marad.
A háttér saját digipapír, a matricák egy Tim Coffey készletből valók, a wordart Beszteri munkája.

Otthon

A komment közelről:

Ünnep - SB novemberi kihívás: Titok

Az oldal a scrapbook.hu kihívására készült, ahol Didó oldalát kellett látatlanban liftelni néhány megadott infó alapján (ezért lett Titok a kihívás címe). A receptben buborékok szerepeltek, ehelyett körömlakkpöttyöket és virágokat szórtam az oldalra, de a többi stimmel (nagyjából). Nagyon ritkán csinálok fehér alapú oldalt, de jólesett ez a kis "kirándulás" a komfortzónámon kívülre, a rózsaszínes árnyalatokról nem is beszélve...(az nem szerepelt a receptben, de a fénykép, amit kitaláltam a kihívásra, kikövetelte a rózsaszínt).
A képen Mira baba látható a Füvészkertben egy magnóliafa alatt. A cseresznyevirágzás ünnepére (Sakura) mentünk ki a Füvészkertbe, és tényleg nagyon virágoztak a cseresznyefák, úgy hullottak ránk a rózsaszínű szirmok, mint az eső. Az egész olyan volt, mint valami Hello Kitty ámokfutás. Bár amúgy allergiás vagyok a rózsaszínre, ez a sok cseresznyevirág és a puha kis baba a fehér overalljában nagyon ütős kombó volt, igazi cukormázas szívmelengető élmény.
Az alap egy Lidlis törtfehér karton rózsaszínnel tintázva és félig rizspapírral fedve, a virágokat mintalyukasztóval vágtam és rétegeztem, a pöttyöket szimpla lyukasztóval lyukasztottam, a felirat Sizzixes betű (Hayseed).

Ünnep

a komment:

és a cluster közelről: