Alvó oroszlán
Alvó oroszlán ezúttal nincs a képen, van viszont egy éber oroszlán és egy plüss oroszlán.
A háttér saját digi papír, amibe téptem egy lyukat, és azon keresztül látszik a fotó. A sarokban egy szőrmintás karton, aminek a márkáját sajnos nem sikerült előásni a földtörténeti rétegekből, mint ahogy a felirat papírjáét sem (ez egy Flickrről levadászott textúra-fotó kinyomtatva - még régről volt a dossziémban, azóta már írom a származási helyeket); a fémveret meg a Kreatív Hobbyból van, márkát itt sem tudok... A háttérpapíron saját levélmintás bélyegzők, a felirat betűbélyegzője a Whiskas betűtípusa alapján készült.
Vigyázz, kész, rajt
A fotón Rambo látható bevetés előtt. A bébi kezdetben a helyváltoztatás kényelmesebb módját választotta, ha látott valami érdekeset, addig kalimpált és csipogott, amíg valaki oda nem vitte az ojjektumhoz. Aztán kúszni kezdett, és onnantól kezdve elég volt egy másodpercre félrenézni, vagy csak hosszabbat pislogni, és már el is tűnt a radarról. Ennek a kezdeti lépése látszik a fotón.
A címet bronzszínű domborítóporral írtam, és van még két bélyegzett és domborított izé (a tollmintás sárga körökön). Ezek és a háttérre nyomdázott másik izék saját bélyegzők, a fémgombnak látszó tárgy meg egy freebie fémgomb (Melissa Andrews: Pewter buttons) kinyomtatva és 3D-sítve.
Babakoncert 2
A második babakoncertes oldal, ezúttal is a ruhatárban fényképeztem le a dedet a koncert után (a ruhatáros nénik olvadoztak a bárányos/nyuszis overállban nyomuló kis Rizsától).
A háttéroldal egy digi papír, aminek sajnos feledésbe merült a forrása, de nem is lenne fair kiírni, mert nem így nézett ki eredetiben, csak döglődött a nyomtatóm, és csíkosra nyomtatta a papírt. A kommentcímke is nyomtatott digi elem, még a második Scrap.hu-s szkrepcseten kaptuk az alkotáshoz (Szunyó alkotása), de ahhoz az oldalhoz inkább egy kisebb verziót használtam fel, ez meg megmaradt, és a dobozomban lapulva várt az alkalomra. A fénykép szélét szegélyvágó ollóval cakkoztam, a fotósarok Rayheres, a kontúrmatricákat meg már olyan régen fel akartam használni, hogy nagy önuralmamba került, hogy ne ragasszam rá az összeset egyszerre.
A prof
Ez a fotó abból a korszakból van, amikor a baba felfedezte magának a könyveket. Olyan elmélyülten lapozgatta a Kisvakondos pancsolókönyvet és a mindenféle csörgős-dudálós-zizegős textilkönyveit, mintha legalábbis Dosztojevszkijt olvasgatna. Aztán elkezdte a hangutánzós magánszámát (kutyaugatás, kukorékolás, nyávogás, oroszlánüvöltés, stb. a megfelelő képeknél), és ez azért levont valamit a filosz-imidzséből, az Írók Boltjából valószínűleg kinézték volna. A képen a Mester és a legutóbb kiolvasott könyve.
Most mondhatnám, hogy eredetileg is kopottas vintage-hatásban gondolkodtam, de az igazság az, hogy az új bélyegzőpárnámat és a mosogatószivacsozási technikát próbáltam ki egy papíron, és megtetszett az összhatás, a többi elem meg már jött magától. A levelek saját nyomdával készültek egy kis domborítóporral, a címfelirat Thickers matrica a
Kit-klubból, a meanderminta egy lyukasztóval dekorált csík (egy magazin reklámjából:)), a leveleket szintén lyukasztottam, a virágok alapját is: ott két virágmintát tettem egymásra, és egy-egy szegeccsel fogtam össze őket, és van egy szögletes fémszegecs a kép oldalán is. A felirat fehér lakkfilccel íródott, egy kis barna tűfilces árnyékolással.
I. szimfónia: Latte
A képen a baba az egyik korai művét komponálja, teljes átéléssel persze. Ez már abból a korszakból való, amikor már kevésbé találta viccesnek, hogy felmászik a szintetizátorra és a hasával játszik (foga még nem volt, ezért kreatívan testreszabta a Jimi Hendrix-féle gitáros foggalpengetős kunsztot).
A háttér kinyomtatott digi papír (Margote: Naturals), amin mindenféle maradékpapír csíkok vannak. A feliratcímke szintén a Margote: Naturals készletből származik egy mintalyukasztó közreműködésével.
Mindennap
Ha az ember három fotót akar betunkolni egy CD-méretű oldalra, akkor trükközni kell. A hatszögből sok fér egymás mellé, ezért lett ez az oldal alapmotívuma. A fotókon a baba különböző arcait próbáltam elkapni, amikor csak úgy nézelődik, de ritkán sikerül, mert ahogy meglátja a fényképezőgépet, rögtön vigyorogni kezd, mint a vadalma.
A háttér egy saját digipapír kinyomtatva, a hatszög alakúra vágott (körzővel-vonalzóval megszerkesztett hatszögek! komoly versenyző vagyok...) fotók körül hőre puffadó festék (amit még a fotók nélkül kellett puffasztani, mert a hőlégfúvó felhólyagosítja a fényképet, mint kiderült:)), a címfeliratot először pecsételtem, aztán körberajzoltam lakkfilccel, a vicces virágok fejét egy hologramos papírból lyukasztottam, és lakkfilccel rajzoltam a szárukat.
Krokodilperspektíva
Megint Rambo, akcióban. A bébi mesteri tökélyre fejlesztette a laposkúszást, és ezennel belépett (bekúszott) abba a korszakba, amikor már nem lehet őt csak úgy letenni és akár egy másodpercre is félrenézni, mert azonnal eltűnik. Aki látott már csecsemőt egy másodperc alatt laposkúszásban gyorsulni százra, az tudja, hogy akár egy hosszabb pislogás alatt is kikerülhet a látótérből, és rendszerint valami rosszban töri a fejét.
A hátteret kétféle digi papírból hegesztettem össze (Vicki Parker (AWP) True Blue és Pamela Donnis FPD Challenge Week 3), a választóvonal és a körök szegélye ezüst lakkfilccel van kihúzva, és a hologramos pöttyök a fentebb említett papírból valók, praktikusan a szélső pöttyök, amiknek lemaradt a széle, merthogy ide úgyis csak az egyik felük kell, takarékosság rulez.
Cica
A macskaversenyt évek óta játsszuk a férjemmel. Az a lényege, hogy előbb kell észrevenni a macskát, mint a másik, de csak olyan macska ér pontot, amit aztán a másik fél is látott (hogy senki se kaphasson pontot általa vizionált fantommacskákra, sőt, fantommacska-családokra). A saját macska nem ér. Volt már 10:1 arányú győzelmem, azóta is emlegetjük (leginkább én). A bébinek nem újdonság a macska, az otthoniból is próbál időnként mintát venni, és az utcán látott macsekokat is észreveszi már, ha be tudjuk tájolni. A fotó épp egy közös macskasimogatást kapott el.
A háttér saját digi papír (az alja véletlenül duplán nyomtatva, mondjuk hogy szándékosan), a macskaformájú képalátét is, van rajta sok miltonkapocs, a felirat lakkfilc, a kismacskák formalyukasztóval készültek, a láncok, a kicsi virág és a címke kontúrmatrica. A címke belsejét üvegmatrica-festékkel festettem be, hogy üvegszerű legyen.
A plüss oroszlán
Az valami ősi ösztön lehet, hogy amikor az ember épp nem hurcibálja a kezében vagy a hátára kötve a babát, akkor is igyekszik körbevenni mindenféle puha és meleg tapintású anyaggal, mintha fészket akarna rakni a baba köré. Itt jönnek a képbe a plüss, polár és egyéb finom, bolyhos anyagokból készült ruhák, amik tovább fokozzák az amúgy is komoly cukiságfaktort. A fotón egy ilyen kollekcióban szemlélődik a ded.
A háttér egy összekoszolt szélű rizspapír, a kék csíkos papír a saját digi-technikám és egy félig kifogyott nyomtatópatron szerelmének gyümölcse, a négyzet alakú lyukakat mintalyukasztóval vágtam bele, a betűket meg zselétollal írtam; a fotó szélének öregítésén kívül más nem is nagyon van rajta.
Kávérajongók
A fotó egy kávézóban készült egy nagy tavaszi koffeinbevitel alkalmával. A babának nem volt szüksége koffeinre, alapjáratban is pörög, nekünk viszont annál inkább... Aki már próbált egy kevéssé együttműködő polippal az ölében kávézni, az most röhöghet a markába, mert sorstársai akadtak.
Az oldal alapja egy Wordben kitöltéssel megszerkesztett anyagmintás kinyomtatott papír, rajta egy afrikai témájú nyomdával pecsételt papírcsík és alátét; a csillag alakú dísz is ebből a nyomdából való. A fotó hátterében egy vászonszalag szétciflizett darabkái vannak (egy mappát átkötő szalagból, azért barna, mert összetintáztam; kis darabkákat raktam egymás mellé, hogy úgy nézzen ki, mint egy rojtos szélű zsákvászon alátét). A bőrdarabkák bőrhatású papírok, a csiga mintalyukasztóval van lyukasztva, a rézveret a Kreatív Hobbyból van, a kávészemet színes ceruzával rajzoltam és 3D-sítettem, a címkét meg csak kivágtam egy kartonból.
Víz
A fotó ugyanakkor készült, mint a Kávérajongók, azzal a különbséggel, hogy itt a babát is megpróbáltuk megitatni. Persze nem kávéval, de mivel már elmúlt fél éves, a hozzátáplálás része volt, hogy meg kell ismertetni a vízzel, és a képen ezzel próbálkoztunk, a mellékelt ábra alapján nem sok sikerrel.
A háttér saját tervezésű digipapír, az inda hődomborítás, a fényképet mintavágó ollóval daraboltam fel, az üvegkavicsokat befényképeztem, kinyomtattam és kivágtam, a majdnem láthatatlan kommentcímke-pecsét saját terv alapján a Scrap Bazárból való, az írás meg lakkfilccel és zselétollal lett kivitelezve:))
Gödöllő
A fotón a totálisan lefárasztott ded látható egy gödöllői kirándulás során; a Gödöllői Kastélyba mentünk egy tavaszi fesztiválra, ahol napsütés volt, tömeg és zaj, pont, ahogy szeretjük:)
Az oldal alapja egy saját digipapír kinyomtatva (a tépés gyárilag a papír része), plusz egy jegyzetfüzet-papírfecni és egy előlapfóliából és csőszegecsből hegesztett címke. A felirat lakkfilc és zselétoll. A minimál jegyében:))
Cicmarek
Azt hiszem, ez az oldal igényel némi magyarázatot... A cicmarek egy játék neve, ami abból áll, hogy dobálom a babát, ő meg viháncol. A többi ci-vel kezdődő szó az ijesztés, amikor csak egy picit meglendítem, de nem dobom még fel. A koreográfia a következőképpen hangzik: "Te vagy egy cirkáló?" (itt egy beijesztés, majdnem feldobás, ded röhigcsél). "Vagy te vagy egy citrompótló?" (ugyanez). És így tovább a sok ci-vel kezdődő szóval (cikornya, cicoma, cigarettavég, ciklon, citozin, cincér, stb.). 3-4 ilyen után jön a refrén: "hát nem, mert te vagy egy CICMAREK!", és ballisztikus pályára küldöm a babát, aki sikítozva nevet, és várja a következő menetet. Aki szerint ez idétlenség, annak igaza van, de hát ha egyszer ezt élvezi a bébi, akkor ki vagyok én, hogy tekintettel legyek az imidzsemre.
Az oldal háttere egy saját digipapír, a feliratok széttépkedett rizspapír-csíkokon vannak, a sarkokat velúrhatású papírból vágtam ki, a rézveretek a Kreatív Hobbyból származnak, a vászoncsík egy mappa összefűzője volt még fénykorában, mielőtt levágtam és összebélyegeztem volna. És van egy Rayherből származó szilikonmatrica is a feliraton (a szövegbuborék).
Összepasszolunk
Ennek a fotónak nincs különösebb története, csak úgy lőttünk néhány képet az erkélyen, mert sütött a nap.
A háttér egy rizspapír, rajta egy hologramos domborítóporral domborított indamintás pecsét; ez utóbbit egy scrap.hu klubon pecsételtem, annak örömére, hogy pacsálhattam valaki más domborítóporával (ha jól emlékszem, Rikáé volt, de nem mernék rá megesküdni), egy mintalyukasztóval vágott puzzle-címke előlapfóliából és csőszegecsekkel, és két dísztűzés. A kép kerete is domborítópor (ezüst), a címkéé meg lakkfilc.
#1 Dad
Ez kivételesen egy digi oldal, mert volt egy blogtrain, amit hosszan gyűjtögettem, és a végén kénytelen voltam összedobni belőle egy oldalt, hogy nehogy kiderüljön, hogy öncélúan gyűjtögetek egy negyed terabájtnyi cuccot (azóta már még több van:))) A képen egy babakoncertről jöttünk haza, és a pasik olyan egyforma arckifejezéssel néztek ki a villamosablakon, hogy rögtön lőnöm kellett egy fotót:)
Az oldal a Half Baked Girls "#1 Dad" című blogtrainjének elemeiből készült (a felhasznált elemek és papírok alkotói: Jaya Prem, Jewelscraps, Flutterbyefaery, Ohana Designs, MissTrish, WyldWebDesigns, Remember Me Digitals, Sonja), és itt van még Vicki Parker Happy Days és a Wonder Girls Collab Mango Tango készletéből is egy-egy elem (a csíkos papír és a betűk).
Múzeumok majálisa
Mivel a Múzeumok Éjszakája idén nem volt pálya egy pár hónapos nokedlival, legalább a majálisra elmentünk. A fotón a sörsátor melletti padon kajáltunk a tömény kultúrától megéhezve...
Az oldal alapja saját digipapír, a kis kockákat szintén saját papírokból vágtam mintalyukasztóval; a fotóba is belelyukasztottam néhányat, és még össze is varrtam gobelinfonallal. A felirat lakkfilc.
Nyár van, nyár
Ez megint csak egy elkapott fotó, nem volt semmi különösebb apropója. Mondjuk tényleg nyár volt, de ez a fotók negyedére igaz...
A háttér itt is saját digipapír, van rajta néhány strasszkő, 3D festék a lepke szárnyához, néhány csőszegecs és két szalag meg egy dekorfonal. A felirat zselétollal és lakkfilccel készült.
Juhú!
A fotó egy kávézóban készült az árnyékban, ahol a baba szórakoztatta különböző vicces hangokkal a vendégkört. Az elmaradhatatlan oroszlános csörgő miatt lett sárga az oldal alapszíne.
A háttér sárga része saját digipapír, a fekete rész egy magazin reklámjából kivágott darabka. A betűk kockáit mintalyukasztóval vágtam ki, a kapcsos zárójelet meg körömollóval (elegánsan szólva a sziluettollómmal, de az attól még körömolló). Ez is elég minimál, de már nem fért volna rá több csicsa.
Szökőkút
Megint egy babakoncert utáni fotó, a MűPa előtti szökőkutat rohanta le a baba.
A háttér megint saját digipapír, a kép kerete lakkfilccel van lefestve és mintavágó ollóval bélyegszélűre cakkozva, az elefánt egy matricaívből van, amit ajándékba kaptam (nem tudom, honnan származik); a csepp alakú izéket meg mintalyukasztóval vágtam, és lakkfilccel rajzoltam körbe, így jött ki a szökőkút/virág alakzat. A feliratot szintén lakkfilccel írtam.
Hét tenger ördöge
A balatoni nyaraláskor hordta a baba ezt a rák-fürdőköpenyt, nagyon viccesen nézett ki benne, vihogtunk is rajta minden alkalommal, amikor ebben nyomult.
Az oldalon a háttérpaípron (saját digipapír, amit utólag be kellett satírozni sárga szövegkiemelő filccel, mert a nyomtatóból kifogyott a sárga, és ezért hupililára jött ki a papír, és nem az volt a koncepció) és a fényképen kívül csak hődomborítás van, amit ragasztótollal fixált domborítóporral csináltam. Még a sarokkerekítést is kézzel vágtam. Én egy hős vagyok.
Szó, szó, szó
Ez a fotó Fonyódligeten készült egy családi nyaraláson, amikor a teraszon betűtornyot játszottunk, és odakúszott a ded segíteni. Olyan komoly arccal rendezgette a betűkockákat, hogy frankón oda kellett mennem megnézni, hátha kirakott valami nagy zen bölcsességet a betűkből. (Lefotóztam az eredményt is, sajnos túl 1.0-snak bizonyultam hozzá, mert nem tudtam megfejteni a kódot).
Itt a háttér egy világoskék alapkarton (Pantone) jól összetintázva, fehérrel látszik Szilvi betűs bélyegzője, amit egy scrap.hu talin próbáltam ki, egy Rayheres kapcsos zárójeles pecsét, és 3 bélyegzett betű szilikonmatricával (Rayher) lefedve.
Szunya
Ez a fotó is a balatoni nyaraláson készült, egy délutáni sziesztát kaptam el a teraszon.
A háttér saját digi papír, csak kifogyott a festék a nyomtatóból, ezért kicsit lila lett, úgyhogy letintáztam okkerrel is, hadd szóljon. A fénykép körüli kis etno-jellegű pecsétek saját terv alapján a Scrap Bazárból valók, a hosszú pecsét egy afrikai mintás bélyegzőkészletből származik, a chipboard betűket körömollóval és sniccerrel vágtam egy kartonmappából, és bársonyporral vontam be.
Marcus
Szintén nyaralásos fotó, Kismaroson készült. A címadás onnan jött, hogy nézegettük a képet, és láttuk, hogy semmi olyan tárgy nincs rajta, ami időhöz kötné a fényképet, bármelyik korban készülhetett volna (már ha lett volna akkor digitális fényképezőgép, nyilván).
Itt a háttér egy végsőkig összetintázott egyszínű sárga kartonpapír, a chipboard levél körömollóval és sniccerrel készült, van az oldalon két aranyszínű dísztűzés, egy szalag és rajta egy pecsétgyűrű lenyomata pecsétviaszra (egyébként a saját gyűrűm, és bár a képen nem igazán látszik, egy oroszlán van rajta; egy ókori római légiósgyűrű másolata, én csináltam ezüstből), a bélyegzett virágok saját terv alapján Scrap Bazáros bélegzőkkel készültek, a kis mozaikkockákat meg egy tollkupakra ragasztott pici dekorgumi-kockával pcsételtem a papírra.
A nagy kékség
Ez a fotó szintén a kismarosi nyaralás alatt készült. A bébi akkor kezdett négykézlábazni, és leterítettünk neki egy nagy kék ponyvát, hogy azon kússzon és locsolja a vizet. Ehhez jött egy felfújható lábáztató medence és egy vagon gumikacsa, gumimajom, gumielefánt és egyéb pszichedelikus lények, és ezzel hosszan elvolt a ded.
A háttér saját digipapír kinyomtatva, a fotóalátét mintavágó ollóval lett cakkozva, a fekete címke egy magazin reklámoldalából van (a szöveget zselétollal írtam rá), a tengeri csikós pecsét egy kozmetikai cég testfestős pecsétje, a címkét egyszínű kartonból vágtam és a szélét tintáztam, a fonal a HobbyMűvész egyik készletéből van, a betűmatrica ugyanonnan.
Aloha
Még mindig nyaralás, ezúttal Vámosmikolán. A baba saját medencét kapott, és abban ugráltatta a gumimajmait és a fent említett egyéb gumilényeit.
Ez egy egyszerű oldal, a háttér saját digipapír kinyomtatva, ezenkívül csak akvarellpapírra akvarellceruzával rajzolt virágok vannak rajta (körömollóval kivágva és felragasztva). A betűk is így készültek.
Kósza
A Margitszigeten kirándultunk, és bár a képen a bébi épp a babakocsiban üldögél, ez volt a legkevésbé jellemző pillanata a napnak: egész nap ide-oda nyüzsgött, mint aki nem tud betelni a világ érdekességeivel, mindent meg kellett nézni, szagolni, kóstolni és tapogatni, úgy kapkodtuk ki a kezéből a cigicsikkeket és söröskupakokat:))) A haiku az oldalon (ha nem olvasható):
El sem ült a szél
S már futna: új illatok,
új színek várják.
/Kawazoe Ishiyo/
A háttérpapír zöld karton összetintázva, alul saját tervezésű bélyegzővel pecsételt növénymotívumok, a cím arany domborítóporral hődomborítva, a térképes brad Life's Journey, a lepkéket egy reklámbrosúrából vágtam ki és 3d-sítettem.
Passzolj!
A fotó Vámosmikolán készült a kertben, ahol a babával szárazföldi vízilabdaedzést játszottunk. Már két hónapos korában látszott, hogy nagy vízilabdakapus veszett el benne, mert kiválóan tudott kalimpálni kézzel-lábbal, és ádázul is tudott nézni, nem úgy nézett ki, mint aki egy gólt is hajlandó beengedni a hálójába. A képen már majdnem egyéves, amikor az egyik kedvenc szórakozása volt, hogy labdákat dobáltam neki, nagyokat vetődött utána, aztán visszadobta (nagyon hamar megtanult jól dobni).
A háttér egy Basic Gray papír kivágott szelete, van az oldalon Rayheres hőgyurma-gomb (jó sok:))), nyomdázott varrás-imitáció és szintén nyomdázott növénymotívum.
