A témával kapcsolatban a kommentben leírtakat csak ismételni tudom: a fiam éppen a fényevő-korszakát éli, a kaja mint olyan abszolút hidegen hagyja, a gyümölcsöket még csak-csak megeszi, de elég csekély lelkesedéssel (ha enni kell, konkrétan olyan spleen árad belőle, hogy Byron teljes életműve zenés-táncos esztrádműsornak hat mellette). Viszont ha bármit talál a természetben, azt rögtön felfalja, beleértve a füvet is. Ha ő szedheti le, akkor bekapcsol nála a vadászösztön, és kilószámra pusztítja a vitamint. Na ezt örökítettem meg az oldalon.
A háttérpapírok közül ezúttal csak a rózsaszín a kinyomtatott digipapír, a zöld egy Lidlis karton, fogkefével és sötétzöld akrilfestékkel összespriccelve, a sárga meg szintén Lidlis papír, egy (egéralátétből kivágott és ásványvizes kupakra ragasztott) citromnyomdával nyomdázva. A címfelirat Sizzixes betű (maradék digipapírra applikálva), a rózsaszín papírt cipzáras bordűrlyukasztóval vágtam el, minden más kézi (a varrásnál csaltam, és tűfilccel rajzoltam). A dudli lakkfilccel, egy csillámfilccel és körömlakkal készült (a pöttyök), ezen kívül meg csak zseníliafonal van az oldalon.
és a részletfotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése