PL kicsit másképp

Egy évvel ezelőtt kezdtem el szemezni a Project Life-jellegű szkreppeléssel, de egy kicsit visszatartott a dolog anyagigénye, a speciális hozzávalók és az, hogy itthon csak kevés helyen lehet hozzájutni az alapanyagokhoz (persze azóta már megjelentek a PL-cuccok sok webáruházban, és a választék is jó nagy). Az előregyártott kártyák ötlete egyrészt vonzó volt, mert színben koordináltak és tényleg nem kell gondolkodni az összeállításon, minden mindennel passzol, másrészt viszont úgy éreztem, hogy a rendszer ezzel nem hagy elég teret a kreativitásnak (utólag már látom, hogy ennek nem volt sok alapja).

Szóval azt szerettem volna, ha van egy rendszer, ami lehetővé teszi, hogy amikor akarom, akkor órákat eltölthessek meditatív pepecseléssel és a saját elképzelésem szerint gyárthassam le a kis kártyákat, de ha olyanom van, akkor fél óra alatt összedobhassak egy oldalt valami friss élményről, és mégis kinézzen valahogy. Viszont nem akartam technikaigényes megoldásokat, speciális tasakokat és nehezen beszerezhető háttérapparátust, hogy egyáltalán neki tudjak kezdeni, hanem azt terveztem, hogy sufnituning megoldásokkal akármilyen írószerboltban vagy mezei kreatív boltban beszerezhető olcsó alapanyagokat alakítok majd át. Az angolszász méretezéssel sem voltam kibékülve, mert az inches rendszer nem követi a mi szabványainkat, és azért én alapvetően A4-es papírokban és genotermekben gondolkoztam (a kinyomtatott kártyák miatt). És a 12x12"-es oldalak helyett szerettem volna kisebbeket, mint a korábban gyártott 21x21 cm-s oldalaim, de az viszont egyik rendszerrel sem esett egybe (a PL túl nagy, a sn@p meg nem négyzet alakú; így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó). Ezenkívül egy szigetet is akartam a Csendes-óceánon pálmafával, függőággyal és all-inclusive szórakoztató társasággal, de azért mindent nem lehet egyszerre.

A kompromisszum az lett, hogy kialakult a saját szabványom, ahol az alap egy 21x21-es lap (fekete fotókartont használok, és arra ragasztok fel mindent), az alap kártyák mérete majdnem egybeesik a PL rendszerével (7.5x10 cm), és van még egy pár alap méret (ennek a fele: 7.5x5, egy hosszabb sáv a címeknek: 20.2x5; és még 2-3 egyéb méret), és előre megállapított oldaltervek, amiket persze át lehet variálni, ha valamiért szükséges.

Húsvét óta rendszeresen ebben a formátumban örökítem meg az emlékezetes eseményeinket, és visszamenőleg néhány feldolgozatlan fotót is megszkreppeltem így, és már egy köbméter kártyát legyártottam előre, meglévő scrapbook-papírok feldarabolásával, festéssel-rajzolással, pecsételéssel és digi kártyák tervezésével/nyomtatásával... Most már tudnék gyorsan instant oldalakat összedobni, bár eddig még minden oldalnál leálltam valami plusz dologgal szöszmötölni, és mégse lett olyan gyorsan kész, de legalább a lehetőség megvan.

A képekkel és kártyákkal teleragasztott fotókartonokat egy-egy eredetileg A4-es (de négyzet alakúra levágott) genotermben fűztem le egy szintén saját készítésű gyűrűs albumba (bár ezt épp a húgom készítette, nem én).

Ezek voltak az utólag feldolgozott fotós oldalak:

És a húsvét óta gyártott oldalak első része:

A többi oldalt is feltöltöm, ahogy befotóztam őket (bár a fotózás minősége elég tré, mert nem is vagyok egy fotófenomén, meg a nejlontasakon keresztül amúgy sincs esélyem).