Scrap-klub a 17. kerületben

Ezúttal egy kihirdetnivalóval jelentkezem: indul egy új scrap-klub a 17. kerületben a Vigyázó Sándor Művelődési Házban (Pesti út 113) most pénteken (2010.ápr. 16. 18:00-tól).
A tervek szerint minden alkalommal egy-egy technikát járunk majd körbe, mindig hozok hozzá eszközöket és kellékeket (hődomborítás, mintavágs, pecsételés, stb.), és bárki szabadon alkothat akármit. A helyszínen is lehet majd venni hozzávalókat, ha valaki nem hozott valamit. Szeretnék majd minden alkalomra meghívni egy-egy "vendégművészt" is, aki egyéni stílusával inspirálhatja a többieket és esetleg új technikákat vagy ötleteket oszthat meg velünk.
Szeretettel várunk kezdőket és rutinos szkreppereket is, gyertek minél többen!

CD-album - 2. rész: egyéves korig

Alvó oroszlán

Alvó oroszlán ezúttal nincs a képen, van viszont egy éber oroszlán és egy plüss oroszlán.

A háttér saját digi papír, amibe téptem egy lyukat, és azon keresztül látszik a fotó. A sarokban egy szőrmintás karton, aminek a márkáját sajnos nem sikerült előásni a földtörténeti rétegekből, mint ahogy a felirat papírjáét sem (ez egy Flickrről levadászott textúra-fotó kinyomtatva - még régről volt a dossziémban, azóta már írom a származási helyeket); a fémveret meg a Kreatív Hobbyból van, márkát itt sem tudok... A háttérpapíron saját levélmintás bélyegzők, a felirat betűbélyegzője a Whiskas betűtípusa alapján készült.

Vigyázz, kész, rajt

A fotón Rambo látható bevetés előtt. A bébi kezdetben a helyváltoztatás kényelmesebb módját választotta, ha látott valami érdekeset, addig kalimpált és csipogott, amíg valaki oda nem vitte az ojjektumhoz. Aztán kúszni kezdett, és onnantól kezdve elég volt egy másodpercre félrenézni, vagy csak hosszabbat pislogni, és már el is tűnt a radarról. Ennek a kezdeti lépése látszik a fotón. 
A címet bronzszínű domborítóporral írtam, és van még két bélyegzett és domborított izé (a tollmintás sárga körökön). Ezek és a háttérre nyomdázott másik izék saját bélyegzők, a fémgombnak látszó tárgy meg egy freebie fémgomb (Melissa Andrews: Pewter buttons) kinyomtatva és 3D-sítve.

Babakoncert 2

A második babakoncertes oldal, ezúttal is a ruhatárban fényképeztem le a dedet a koncert után (a ruhatáros nénik olvadoztak a bárányos/nyuszis overállban nyomuló kis Rizsától).

A háttéroldal egy digi papír, aminek sajnos feledésbe merült a forrása, de nem is lenne fair kiírni, mert nem így nézett ki eredetiben, csak döglődött a nyomtatóm, és csíkosra nyomtatta a papírt. A kommentcímke is nyomtatott digi elem, még a második Scrap.hu-s szkrepcseten kaptuk az alkotáshoz (Szunyó alkotása), de ahhoz az oldalhoz inkább egy kisebb verziót használtam fel, ez meg megmaradt, és a dobozomban lapulva várt az alkalomra. A fénykép szélét szegélyvágó ollóval cakkoztam, a fotósarok Rayheres, a kontúrmatricákat meg már olyan régen fel akartam használni, hogy nagy önuralmamba került, hogy ne ragasszam rá az összeset egyszerre.

A prof

Ez a fotó abból a korszakból van, amikor a baba felfedezte magának a könyveket. Olyan elmélyülten lapozgatta a Kisvakondos pancsolókönyvet és a mindenféle csörgős-dudálós-zizegős textilkönyveit, mintha legalábbis Dosztojevszkijt olvasgatna. Aztán elkezdte a hangutánzós magánszámát (kutyaugatás, kukorékolás, nyávogás, oroszlánüvöltés, stb. a megfelelő képeknél), és ez azért levont valamit a filosz-imidzséből, az Írók Boltjából valószínűleg kinézték volna. A képen a Mester és a legutóbb kiolvasott könyve.

Most mondhatnám, hogy eredetileg is kopottas vintage-hatásban gondolkodtam, de az igazság az, hogy az új bélyegzőpárnámat és a mosogatószivacsozási technikát próbáltam ki egy papíron, és megtetszett az összhatás, a többi elem meg már jött magától. A levelek saját nyomdával készültek egy kis domborítóporral, a címfelirat Thickers matrica a Kit-klubból, a meanderminta egy lyukasztóval dekorált csík (egy magazin reklámjából:)), a leveleket szintén lyukasztottam, a virágok alapját is: ott két virágmintát tettem egymásra, és egy-egy szegeccsel fogtam össze őket, és van egy szögletes fémszegecs a kép oldalán is. A felirat fehér lakkfilccel íródott, egy kis barna tűfilces árnyékolással.

I. szimfónia: Latte

A képen a baba az egyik korai művét komponálja, teljes átéléssel persze. Ez már abból a korszakból való, amikor már kevésbé találta viccesnek, hogy felmászik a szintetizátorra és a hasával játszik (foga még nem volt, ezért kreatívan testreszabta a Jimi Hendrix-féle gitáros foggalpengetős kunsztot).

A háttér kinyomtatott digi papír (Margote: Naturals), amin mindenféle maradékpapír csíkok vannak. A feliratcímke szintén a Margote: Naturals készletből származik egy mintalyukasztó közreműködésével.

Mindennap

Ha az ember három fotót akar betunkolni egy CD-méretű oldalra, akkor trükközni kell. A hatszögből sok fér egymás mellé, ezért lett ez az oldal alapmotívuma. A fotókon a baba különböző arcait próbáltam elkapni, amikor csak úgy nézelődik, de ritkán sikerül, mert ahogy meglátja a fényképezőgépet, rögtön vigyorogni kezd, mint a vadalma.

A háttér egy saját digipapír kinyomtatva, a hatszög alakúra vágott (körzővel-vonalzóval megszerkesztett hatszögek! komoly versenyző vagyok...) fotók körül hőre puffadó festék (amit még a fotók nélkül kellett puffasztani, mert a hőlégfúvó felhólyagosítja a fényképet, mint kiderült:)), a címfeliratot először pecsételtem, aztán körberajzoltam lakkfilccel, a vicces virágok fejét egy hologramos papírból lyukasztottam, és lakkfilccel rajzoltam a szárukat.

Krokodilperspektíva

Megint Rambo, akcióban. A bébi mesteri tökélyre fejlesztette a laposkúszást, és ezennel belépett (bekúszott) abba a korszakba, amikor már nem lehet őt csak úgy letenni és akár egy másodpercre is félrenézni, mert azonnal eltűnik. Aki látott már csecsemőt egy másodperc alatt laposkúszásban gyorsulni százra, az tudja, hogy akár egy hosszabb pislogás alatt is kikerülhet a látótérből, és rendszerint valami rosszban töri a fejét.

A hátteret kétféle digi papírból hegesztettem össze (Vicki Parker (AWP) True Blue és Pamela Donnis FPD Challenge Week 3), a választóvonal és a körök szegélye ezüst lakkfilccel van kihúzva, és a hologramos pöttyök a fentebb említett papírból valók, praktikusan a szélső pöttyök, amiknek lemaradt a széle, merthogy ide úgyis csak az egyik felük kell, takarékosság rulez.

Cica

A macskaversenyt évek óta játsszuk a férjemmel. Az a lényege, hogy előbb kell észrevenni a macskát, mint a másik, de csak olyan macska ér pontot, amit aztán a másik fél is látott (hogy senki se kaphasson pontot általa vizionált fantommacskákra, sőt, fantommacska-családokra). A saját macska nem ér. Volt már 10:1 arányú győzelmem, azóta is emlegetjük (leginkább én). A bébinek nem újdonság a macska, az otthoniból is próbál időnként mintát venni, és az utcán látott macsekokat is észreveszi már, ha be tudjuk tájolni. A fotó épp egy közös macskasimogatást kapott el.

A háttér saját digi papír (az alja véletlenül duplán nyomtatva, mondjuk hogy szándékosan), a macskaformájú képalátét is, van rajta sok miltonkapocs, a felirat lakkfilc, a kismacskák formalyukasztóval készültek, a láncok, a kicsi virág és a címke kontúrmatrica. A címke belsejét üvegmatrica-festékkel festettem be, hogy üvegszerű legyen.

A plüss oroszlán

Az valami ősi ösztön lehet, hogy amikor az ember épp nem hurcibálja a kezében vagy a hátára kötve a babát, akkor is igyekszik körbevenni mindenféle puha és meleg tapintású anyaggal, mintha fészket akarna rakni a baba köré. Itt jönnek a képbe a plüss, polár és egyéb finom, bolyhos anyagokból készült ruhák, amik tovább fokozzák az amúgy is komoly cukiságfaktort. A fotón egy ilyen kollekcióban szemlélődik a ded.

A háttér egy összekoszolt szélű rizspapír, a kék csíkos papír a saját digi-technikám és egy félig kifogyott nyomtatópatron szerelmének gyümölcse, a négyzet alakú lyukakat mintalyukasztóval vágtam bele, a betűket meg zselétollal írtam; a fotó szélének öregítésén kívül más nem is nagyon van rajta. 

Kávérajongók

A fotó egy kávézóban készült egy nagy tavaszi koffeinbevitel alkalmával. A babának nem volt szüksége koffeinre, alapjáratban is pörög, nekünk viszont annál inkább... Aki már próbált egy kevéssé együttműködő polippal az ölében kávézni, az most röhöghet a markába, mert sorstársai akadtak.

Az oldal alapja egy Wordben kitöltéssel megszerkesztett anyagmintás kinyomtatott papír, rajta egy afrikai témájú nyomdával pecsételt papírcsík és alátét; a csillag alakú dísz is ebből a nyomdából való. A fotó hátterében egy vászonszalag szétciflizett darabkái vannak (egy mappát átkötő szalagból, azért barna, mert összetintáztam; kis darabkákat raktam egymás mellé, hogy úgy nézzen ki, mint egy rojtos szélű zsákvászon alátét). A bőrdarabkák bőrhatású papírok, a csiga mintalyukasztóval van lyukasztva, a rézveret a Kreatív Hobbyból van, a kávészemet színes ceruzával rajzoltam és 3D-sítettem, a címkét meg csak kivágtam egy kartonból. 

Víz

A fotó ugyanakkor készült, mint a Kávérajongók, azzal a különbséggel, hogy itt a babát is megpróbáltuk megitatni. Persze nem kávéval, de mivel már elmúlt fél éves, a hozzátáplálás része volt, hogy meg kell ismertetni a vízzel, és a képen ezzel próbálkoztunk, a mellékelt ábra alapján nem sok sikerrel.

A háttér saját tervezésű digipapír, az inda hődomborítás, a fényképet mintavágó ollóval daraboltam fel, az üvegkavicsokat befényképeztem, kinyomtattam és kivágtam, a majdnem láthatatlan kommentcímke-pecsét saját terv alapján a Scrap Bazárból való, az írás meg lakkfilccel és zselétollal lett kivitelezve:))

Gödöllő

A fotón a totálisan lefárasztott ded látható egy gödöllői kirándulás során; a Gödöllői Kastélyba mentünk egy tavaszi fesztiválra, ahol napsütés volt, tömeg és zaj, pont, ahogy szeretjük:) 

Az oldal alapja egy saját digipapír kinyomtatva (a tépés gyárilag a papír része), plusz egy jegyzetfüzet-papírfecni és egy előlapfóliából és csőszegecsből hegesztett címke. A felirat lakkfilc és zselétoll. A minimál jegyében:))

Cicmarek

Azt hiszem, ez az oldal igényel némi magyarázatot... A cicmarek egy játék neve, ami abból áll, hogy dobálom a babát, ő meg viháncol. A többi ci-vel kezdődő szó az ijesztés, amikor csak egy picit meglendítem, de nem dobom még fel. A koreográfia a következőképpen hangzik: "Te vagy egy cirkáló?" (itt egy beijesztés, majdnem feldobás, ded röhigcsél). "Vagy te vagy egy citrompótló?" (ugyanez). És így tovább a sok ci-vel kezdődő szóval (cikornya, cicoma, cigarettavég, ciklon, citozin, cincér, stb.). 3-4 ilyen után jön a refrén: "hát nem, mert te vagy egy CICMAREK!", és ballisztikus pályára küldöm a babát, aki sikítozva nevet, és várja a következő menetet. Aki szerint ez idétlenség, annak igaza van, de hát ha egyszer ezt élvezi a bébi, akkor ki vagyok én, hogy tekintettel legyek az imidzsemre.

Az oldal háttere egy saját digipapír, a feliratok széttépkedett rizspapír-csíkokon vannak, a sarkokat velúrhatású papírból vágtam ki, a rézveretek a Kreatív Hobbyból származnak, a vászoncsík egy mappa összefűzője volt még fénykorában, mielőtt levágtam és összebélyegeztem volna. És van egy Rayherből származó szilikonmatrica is a feliraton (a szövegbuborék).

Összepasszolunk

Ennek a fotónak nincs különösebb története, csak úgy lőttünk néhány képet az erkélyen, mert sütött a nap. 

A háttér egy rizspapír, rajta egy hologramos domborítóporral domborított indamintás pecsét; ez utóbbit egy scrap.hu klubon pecsételtem, annak örömére, hogy pacsálhattam valaki más domborítóporával (ha jól emlékszem, Rikáé volt, de nem mernék rá megesküdni), egy mintalyukasztóval vágott puzzle-címke előlapfóliából és csőszegecsekkel, és két dísztűzés. A kép kerete is domborítópor (ezüst), a címkéé meg lakkfilc.

#1 Dad

Ez kivételesen egy digi oldal, mert volt egy blogtrain, amit hosszan gyűjtögettem, és a végén kénytelen voltam összedobni belőle egy oldalt, hogy nehogy kiderüljön, hogy öncélúan gyűjtögetek egy negyed terabájtnyi cuccot (azóta már még több van:))) A képen egy babakoncertről jöttünk haza, és a pasik olyan egyforma arckifejezéssel néztek ki a villamosablakon, hogy rögtön lőnöm kellett egy fotót:) 

Az oldal a Half Baked Girls "#1 Dad" című blogtrainjének elemeiből készült (a felhasznált elemek és papírok alkotói: Jaya Prem, Jewelscraps, Flutterbyefaery, Ohana Designs, MissTrish, WyldWebDesigns, Remember Me Digitals, Sonja), és itt van még Vicki Parker Happy Days és a Wonder Girls Collab Mango Tango készletéből is egy-egy elem (a csíkos papír és a betűk).

Múzeumok majálisa

Mivel a Múzeumok Éjszakája idén nem volt pálya egy pár hónapos nokedlival, legalább a majálisra elmentünk. A fotón a sörsátor melletti padon kajáltunk a tömény kultúrától megéhezve...

Az oldal alapja saját digipapír, a kis kockákat szintén saját papírokból vágtam mintalyukasztóval; a fotóba is belelyukasztottam néhányat, és még össze is varrtam gobelinfonallal. A felirat lakkfilc.

Nyár van, nyár

Ez megint csak egy elkapott fotó, nem volt semmi különösebb apropója. Mondjuk tényleg nyár volt, de ez a fotók negyedére igaz... 

A háttér itt is saját digipapír, van rajta néhány strasszkő, 3D festék a lepke szárnyához, néhány csőszegecs és két szalag meg egy dekorfonal. A felirat zselétollal és lakkfilccel készült.

Juhú!

A fotó egy kávézóban készült az árnyékban, ahol a baba szórakoztatta különböző vicces hangokkal a vendégkört. Az elmaradhatatlan oroszlános csörgő miatt lett sárga az oldal alapszíne.

A háttér sárga része saját digipapír, a fekete rész egy magazin reklámjából kivágott darabka. A betűk kockáit mintalyukasztóval vágtam ki, a kapcsos zárójelet meg körömollóval (elegánsan szólva a sziluettollómmal, de az attól még körömolló). Ez is elég minimál, de már nem fért volna rá több csicsa.

Szökőkút

Megint egy babakoncert utáni fotó, a MűPa előtti szökőkutat rohanta le a baba. 

A háttér megint saját digipapír, a kép kerete lakkfilccel van lefestve és mintavágó ollóval bélyegszélűre cakkozva, az elefánt egy matricaívből van, amit ajándékba kaptam (nem tudom, honnan származik); a csepp alakú izéket meg mintalyukasztóval vágtam, és lakkfilccel rajzoltam körbe, így jött ki a szökőkút/virág alakzat. A feliratot szintén lakkfilccel írtam.

Hét tenger ördöge

A balatoni nyaraláskor hordta a baba ezt a rák-fürdőköpenyt, nagyon viccesen nézett ki benne, vihogtunk is rajta minden alkalommal, amikor ebben nyomult. 

Az oldalon a háttérpaípron (saját digipapír, amit utólag be kellett satírozni sárga szövegkiemelő filccel, mert a nyomtatóból kifogyott a sárga, és ezért hupililára jött ki a papír, és nem az volt a koncepció) és a fényképen kívül csak hődomborítás van, amit ragasztótollal fixált domborítóporral csináltam. Még a sarokkerekítést is kézzel vágtam. Én egy hős vagyok.

Szó, szó, szó

Ez a fotó Fonyódligeten készült egy családi nyaraláson, amikor a teraszon betűtornyot játszottunk, és odakúszott a ded segíteni. Olyan komoly arccal rendezgette a betűkockákat, hogy frankón oda kellett mennem megnézni, hátha kirakott valami nagy zen bölcsességet a betűkből. (Lefotóztam az eredményt is, sajnos túl 1.0-snak bizonyultam hozzá, mert nem tudtam megfejteni a kódot).

Itt a háttér egy világoskék alapkarton (Pantone) jól összetintázva, fehérrel látszik Szilvi betűs bélyegzője, amit egy scrap.hu talin próbáltam ki, egy Rayheres kapcsos zárójeles pecsét, és 3 bélyegzett betű szilikonmatricával (Rayher) lefedve. 

Szunya

Ez a fotó is a balatoni nyaraláson készült, egy délutáni sziesztát kaptam el a teraszon. 

A háttér saját digi papír, csak kifogyott a festék a nyomtatóból, ezért kicsit lila lett, úgyhogy letintáztam okkerrel is, hadd szóljon. A fénykép körüli kis etno-jellegű pecsétek saját terv alapján a Scrap Bazárból valók, a hosszú pecsét egy afrikai mintás bélyegzőkészletből származik, a chipboard betűket körömollóval és sniccerrel vágtam egy kartonmappából, és bársonyporral vontam be.

Marcus

Szintén nyaralásos fotó, Kismaroson készült. A címadás onnan jött, hogy nézegettük a képet, és láttuk, hogy semmi olyan tárgy nincs rajta, ami időhöz kötné a fényképet, bármelyik korban készülhetett volna (már ha lett volna akkor digitális fényképezőgép, nyilván).

Itt a háttér egy végsőkig összetintázott egyszínű sárga kartonpapír, a chipboard levél körömollóval és sniccerrel készült, van az oldalon két aranyszínű dísztűzés, egy szalag és rajta egy pecsétgyűrű lenyomata pecsétviaszra (egyébként a saját gyűrűm, és bár a képen nem igazán látszik, egy oroszlán van rajta; egy ókori római légiósgyűrű másolata, én csináltam ezüstből), a bélyegzett virágok saját terv alapján Scrap Bazáros bélegzőkkel készültek, a kis mozaikkockákat meg egy tollkupakra ragasztott pici dekorgumi-kockával pcsételtem a papírra. 

A nagy kékség

Ez a fotó szintén a kismarosi nyaralás alatt készült. A bébi akkor kezdett négykézlábazni, és leterítettünk neki egy nagy kék ponyvát, hogy azon kússzon és locsolja a vizet. Ehhez jött egy felfújható lábáztató medence és egy vagon gumikacsa, gumimajom, gumielefánt és egyéb pszichedelikus lények, és ezzel hosszan elvolt a ded. 

A háttér saját digipapír kinyomtatva, a fotóalátét mintavágó ollóval lett cakkozva, a fekete címke egy magazin reklámoldalából van (a szöveget zselétollal írtam rá), a tengeri csikós pecsét egy kozmetikai cég testfestős pecsétje, a címkét egyszínű kartonból vágtam és a szélét tintáztam, a fonal a HobbyMűvész egyik készletéből van, a betűmatrica ugyanonnan. 

Aloha

Még mindig nyaralás, ezúttal Vámosmikolán. A baba saját medencét kapott, és abban ugráltatta a gumimajmait és a fent említett egyéb gumilényeit. 

Ez egy egyszerű oldal, a háttér saját digipapír kinyomtatva, ezenkívül csak akvarellpapírra akvarellceruzával rajzolt virágok vannak rajta (körömollóval kivágva és felragasztva). A betűk is így készültek. 

Kósza

A Margitszigeten kirándultunk, és bár a képen a bébi épp a babakocsiban üldögél, ez volt a legkevésbé jellemző pillanata a napnak: egész nap ide-oda nyüzsgött, mint aki nem tud betelni a világ érdekességeivel, mindent meg kellett nézni, szagolni, kóstolni és tapogatni, úgy kapkodtuk ki a kezéből a cigicsikkeket és söröskupakokat:))) A haiku az oldalon (ha nem olvasható): 

El sem ült a szél

S már futna: új illatok, 

új színek várják. 

/Kawazoe Ishiyo/

A háttérpapír zöld karton összetintázva, alul saját tervezésű bélyegzővel pecsételt növénymotívumok, a cím arany domborítóporral hődomborítva, a térképes brad Life's Journey, a lepkéket egy reklámbrosúrából vágtam ki és 3d-sítettem.

Passzolj!

A fotó Vámosmikolán készült a kertben, ahol a babával szárazföldi vízilabdaedzést játszottunk. Már két hónapos korában látszott, hogy nagy vízilabdakapus veszett el benne, mert kiválóan tudott kalimpálni kézzel-lábbal, és ádázul is tudott nézni, nem úgy nézett ki, mint aki egy gólt is hajlandó beengedni a hálójába. A képen már majdnem egyéves, amikor az egyik kedvenc szórakozása volt, hogy labdákat dobáltam neki, nagyokat vetődött utána, aztán visszadobta (nagyon hamar megtanult jól dobni).

A háttér egy Basic Gray papír kivágott szelete, van az oldalon Rayheres hőgyurma-gomb (jó sok:))), nyomdázott varrás-imitáció és szintén nyomdázott növénymotívum.

CD-album - az első fél év

Szieszta

A babánk (alias Márk, a kis oroszlán) karrierjének kezdetét megörökítő CD-album időrendben első darabja ez itt. A fényképen megjelenő életkép az első időszak jellemző motívuma volt: a ded kontaktfüggő volt, csak kézben tudott aludni is, és ha leraktam (ágyba, bölcsőbe, autósülésbe), akkor szirénázott igen erélyesen. Ezért az idő nagy részében a lába sem érte a földet. Mint ezen a képen.

Itt a háttér egy félkész digi papír kinyomtatva (ami konkrétan a kanapénk huzata), és néhány saját tervezésű pecsét is van rajta. Meg egy csomó gomb. Régebben eszembe se jutott volna gombokat tenni egy SB-oldalra, de a scrap.hu alkotóinak kreativitásától ihletve ki akartam próbálni ezt is, és azóta rákattantam a gombokra. Az oldal 3D-hatását fokozva van még itt csillogó puffadós festékes dekoráció, és a feliratot is hőre puffadó velúrhatású festékkel rajzoltam.

Őszi séták - egy medvével
A bébi 2-3 hónapos korában rengeteg kültéri fotót lőttünk róla, a szép őszi fényeknek és a cukiságfaktort illegális szintig fokozó overalloknak köszönhetően. A babás CD-album időrendben második oldalán a félelmetes medvés overalljában nyomul a ded. A filmkockás megoldáson kívül elég minimál az elrendezés, a háttér egy levélmintás karton (amit még valamikor a bronzkorban vettem, és nem jegyeztem meg a márkáját, mert nem gondoltam, hogy valaha érdekelni fog), a 3-as szám elvileg hődomborítással készült, de ezen a fényképen nem nagyon látszik, a feliratot 3D tollal írtam.

A lord

Amikor ősszel sétálni vittem a kölköt, akkor szembesültem vele, hogy mennyi csat, patent, gomb meg mindenféle firlefranc van egy overallon, és mivel a menetrendszerinti "malőrök" miatt amúgy is át kellett napközben öltöztetni időnként , olyanok voltunk, mint egy finnyás arisztokrata család, akik minden étkezéshez más ruhakölteményt vonultatnak fel... Na ezért lett a kép címe a Lord.

A tollmintás karton talán Marpa Janssen, a többi háttérpapír merített papír, paszpartukarton és kinyomtatott eperfakéreg-minta. A tollak valódiak, az a gomb-izé egy kinyomtatott kép egy kis Bakable Transfer Medium nevő lötyivel 3D-sítve, meg van rajta ezüstszínű karton, csőszegecsekkel.

Lámák
Az újszülöttek szeretik nézni a kontrasztos fekete-fehér mintázatú dolgokat, ezért varrtam neki három fekete-fehér filclámát, egy pöttyöset, egy csíkosat és egy kockásat, és azok lógtak a babahordozó kapaszkodóján, amiben a ded üldögélt (már amikor nem hordozókendőben horpasztott rajtam). Olyan tudományos elmélyültséggel nézte a lámákat, hogy néha 10-20 percre is felfüggesztette a zsizsegést (ami nála amúgy alapjárat). Sajnos a lefényképezett oldalon pont a fotó nem látszik olyan jól, mindenesetre a fotón a lámanézés látható.
A háttér egy kinyomtatott papír, van rajta szög alakú miltonkapocs, hődomborított ezüst felirat, meg a lámák lefényképezve és Bakable Transfer Medium lötyivel 3D-sítve.

Zsebibaba
A kép egy bababörzén készült, ott volt egy hivatalos profi fotós, aki babákat fényképezett. Mi is akartunk egy fotót a kölökről, de a nagy mászkálásban elaludt a hordozókendőben. Aztán végül mégis meglett a fotó (ami így lefényképezve nem látszik túl jól, de eredetiben nagyon szép).
A háttérpapír Margote Naturals c. készletéből lett kinyomtatva, a címkék szintén; van még az oldalon varrás, csőszegecs meg egy mintalyukasztott levél.

Nyuszi
Ez az opusz a világbéke jegyében született, látszik, hogy a kisoroszlán milyen barátságosan szorongatja a nyuszit, minden hátsó szándék nélkül. A fotó sajnos nagyon nem jól látszik a képen. Viszont a hirtelen felindulásból vett minivarrógépem megtalálta a funkcióját:  ez egy kis elemes kütyü, kb. 10 éve vettem, amikor még nem volt varrógépem, de sajnos ruhát varrni azt nem lehet vele. De papírt igen:)
Szóval a háttér kinyomtatott digi papír (Erika Fabianova: Backyard Playground), van rajta még sok varrás, kézi és gépi is, meg formalyukasztott kockák és lóherék is, meg egy fonalbojt.

A plüssállatok királya

Még mindig oroszlános toposz, a ded a csörgős békájával látható a képen. Azért különleges nekem ez a fénykép, mert itt sikerült először lefotózni, amikor a baba nevet. Azóta már persze egyfolytában vigyorog, mint a vadalma...

A háttér kinyomtatott digipapír (June Schutrups: Paper Bonanza). És van még itt matrica meg csőszegecs is.

Jegesmedve

A jegesmedve a baba egyik overalljának a fedőneve volt, bár a képen pont nem az van rajta, de a sapi is hozzátartozott a jegesmedve-imidzshez.

A képen van mintavágó olló-vágás, fehér domborítópor (a hóhatású izé a fotó körül), nyomdázás és szintén domborítópor a feliratnál, csomagcímke (egy Avon-katalógusból kimintalyukasztva:)) és ezüst kontúrmatrica. Meg a fentemlített jegesmedve.

Fogas kérdés

A fogas kérdés értelemszerűen arra vonatkozott, hogy mikor lesz már foga ennek a gyereknek. A rokonok vegzáltak minket ezzel sokáig, pedig hát olyan még nem volt, hogy valakinek egyáltalán nem nőnek ki a fogai. Viszont minden nyűglődést kiválóan rá lehetett fogni a fogzásra 4 hónapos korától kezdődően (9 hónapos koráig egy darab foga nem volt egyébként). A képen a ded egy rágókán nyammog, szigorúan fogak nélkül.

Az oldalon maradék kinyomtatott digi papírok vannak összehegesztve (Monique Gascon: Variations 1), meg szalag is van csőszegeccsel, meg kis textilvirágok, amiket az első zoknijairól operáltunk le (még mielőtt ráadtuk volna persze, ki az a majom, aki olyan babazoknit gyárt újszülött méretben, amin ráragasztott virágdíszek vannak, amiket egy átlagsugarú baba egy percen belül leszerel a zokniról, és lenyeli vagy az orrába tömködi őket)... Viszont a SB oldalon jól néznek ki.

Vigyori Dzsó

A Vigyori Dzsó fedőnév eléggé adta magát, mert a bébi, amióta megtanult vigyorogni, azóta lelkesen gyakorolja is. Minden probléma esetén univerzális megoldás, mert ha vigyorogni kezd, akkor nekünk is muszáj, mert cuki. Asszem elég lekvár szülők vagyunk, könnyű minket leszerelni.

A háttérpapírok szintén megmaradt kinyomtatott digi papírfecnik (mint a Fogas kérdés-nél, ugyanazok a színek is, Monique Gascon: Variations 1 carre), van sk átszínezett kinyomtatott gomb, meg domborítópor, meg csomagcímke. A betűk meg a tavaly augusztusi (?) Kit Klubos betűmatricák.

Az első tél

A 2008-as tél volt a baba első tele, sokat mászkáltam vele mindenfelé, csak ahogy nőtt, és kezdett jobban mocorogni, egyre nehezebb volt beletuszkolni a téli overáljába. Viszont nagyon cuki volt benne, főleg, amikor csak az orra hegye látszott ki belőle...

A háttérpapírok kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Boys will be Boys), van még a képen fehér domborpor (a hó-kinézetű cucc), kék domborítópor (a cím), formalyukasztóval kivágott hópehelymotívum negatívja címkére stencilezve és ezüst domborítóporral hődomborítva (a technikát még Borkával kísérleteztük ki az egyik scrappes klubon), meg kontúrmatrica és csőszegecs. 

A morc

A cím magáért beszél; bár a baba amúgy egyáltalán nem morc, de ha álmos, vagy valami nem stimmel, akkor levedli az úri modorát, és bekeményít. A fotó pont egy ilyen alkalmat kapott el, a "nem ejtek foglyokat" arcot láthatjuk egy 5 hónapos kisklambó előadásában.

Itt a háttérpapír egy fekete fotókarton, amin kipróbálgattam egy újonnan vett, bár kissé avíttos bélyegzőpárna-szettet, és olyan grunge-os lett, hogy a többi kellék már adta magát. Konkrétan kirámoltam a szerszámosládát, és amiről nem tudtam, mi, vagy nem volt belőle elég, hogy valami legyen, az rákerült. Régi kulcskarika, páratlan szürke gomb, biztosítótű és gombostű, egy darab szürke pamutszalag, maradék zsinór, meg valami gyűrű alakú alkatrész, ami valamiből kimaradhatott. De van azért rajta scrapbookos (=gyári) fémveret is (a kakas, liba, káró és treff) és egy kis díszzsinór, hogy azért mégse legyen már olyan snassz. A cetlit egy digi készletből nyomtattam (Marcee Duggar: Blue Spring), és a feliratot is (Susan Darter: World Tour Alpha).

Fehér és fekete

A kép egy téli séta során készült, amikor a babával hülyültünk az Erzsébet-ligetben. Én lengettem és dobáltam őt, ő hangosan röhigcsélt és sikongatott, a szemtanúk meg frászt kaptak a látványtól. (a kép már a dobálás után készült).

A háttérpapír saját tervezésű digi papír kinyomtatva, pecsételt körök, egy bőrből készült virág szegeccsel, meg egy strasszkő, amit a varrósdobozban találtam. A cím is pecsételve van.

Téli álom

Ezen csak alszik a baba, nem csinál semmi különöset, csak süt rá a nap, és ezért szeretem ezt a képet.

A háttér egy drapp kartonlap összekenve mindenféle bélyegzőpárna-utántöltő festékkel, meg krétáztam is. Egy szőrös fonalkészletből van rajta 3 féle, és bélyegeztem a címet, ezenfelül viszont hősiesen megálltam, hogy további csicsákat tegyek az oldalra. A "morc"-nál már úgyis kiéltem magam.

Mahjong

Ez kivételesen egy digitális oldal, és eredetileg 12x12"-es méretű, ezért aztán nem annyira látszik a felirat ilyen kicsiben. De a lényege az, hogy ha bárki hajlandó volt felvenni a babát és odaállni vele a hűtőhöz, akkor a ded módszeresen átrendezte rajta a mágneseket. Hosszasan dolgozott vele, mélyen koncentrált és abszolút úgy nézett ki, mint aki valamilyen szisztéma szerint dolgozik. Nem sikerült rájönnünk, hogy milyen szabály szerint pakol, és szállóigévé vált, hogy a baba akar menni mahjongozni.

Az oldalon felhasználtam Lindsay Riches Project365 készletét (amit a So You Think You Can Design verseny második fordulójára készített), és a Funky Playground Design versenyére nevezett két készlet elemeit (Valorie Brown+Laura Bratcher: PreHIStoric; Lloreta Labarca – a varrás).

Babakoncert 1

A kép a Művészetek Palotájában készült (a ruhatár melletti tükörnél), ahova rendszeresen jár(t)unk a babával koncertre. Ezeket a koncerteket direkt ilyen kis nokedliknak tartják, van egy játszószőnyeg, és a közönség ott négykézlábazik/kúszik-mászik/üldögél, és zenét hallgat. A kis Rizsa 3 hónapos kora óta törzsközönség, és nagyon élvezi. 

A háttérpapír itt is kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Cherry Cheesecake), van rajta dísz-tűzés, matrica és ezüst kontúrmatrica.

Kávét!

A fénykép gyakorlatilag bármikor készülhetett volna, akár ma is, mert a babát valahogy lenyűgözi a kávé mint olyan, és bármit elkövet, hogy kivegye a kezünkből és megpróbáljon beleinni. Nem tudom, mi lehet a kávéban, ami ennyire vonzza, még akkor se jön ilyen izgalomba, ha tejet iszunk, pedig az logikusabb lenne. Ha egy kicsit is örökölt a génjeimből, akkor reménytelenül koffein-addikt lesz (nekem mondjuk konkrétan az első szavam az volt, hogy "kávé!". A "mama" csak aztán jött. Frankón.)

A háttérpapírt a Flickerről aljas módon kopirájt nélkül letöltögetett kávémintás és zsákvászonmintás fényképekből hegesztettem össze, van még az oldalon hődomborítás (a cím és a kávécserje-pecsét), meg Bakable Transfer Medium-lötyivel 3D-sített rajzolt kávészemek.

Maestro

Az oldal háttere az volt, hogy a baba egész a karriere kezdetétől imádta a zenét és a különböző zajkeltő eszközöket (önmagát is beleértve). Addig csörgött, zörgött és pittyegett a lakásban megtalálható ojjektumokkal (rumbatök, maracas, jazz-tojás, kasztanyetta, csörgőfejű oroszlán, és sajnos távirányító, telefon, PDA, stb.), hogy gondoltam, előásom a saját régi gyerekkori szintetizátoromat, aztán hadd szóljon, ahogy a csövön kifér. És a vicc az, hogy a baba azonnal rákattant a szintetizátorra, olyan elmélyülten klimpírozott rajta, hogy nem győztünk benne elemet cserélni (már a szintiben, nem a babában). Persze kezdetben elsősorban kortárs komolyzenét játszott, saját szerzeményű atonális opuszokat a dodekafónia jegyében, de már várjuk a klasszikusabb műveket.

Az oldal egy K&C készlet maradék papírjaiból készült, a fotósarkok és a címke ehhez a készlethez való matricák, és ezüst kontúrmatrica is van rajta.

Érdekes

Ezeknek a képeknek nincs külön sztorija, csak úgy fényképeztem a dedet, aki állandóan úgy nézeget bele a világba, mintha éppen történne valami lenyűgöző. És ha odanézek, hogy mi olyan izgalmas, rendszerint valami totál banális dolog van ott, egy árnyék a falon vagy egy jégkocka a pohárban, vagy ilyesmi. Aztán rájövök, hogy végül is igaza van, minden lehet érdekes :))

Ez elég minimalista összeállítás, csak saját digi háttérpapír van kinyomtatva, meg egy kis pecsételés-hődomborítás (szintén saját pecsét). 

Apával

A Fonóban volt egy farsangi buli, arra vittük el a kis nokedlit. Nagy partiarc volt, még úgy is, hogy nem volt jelmezben. A végét élvezte a legjobban, amikor egy kiszebábut (vagy mit) kivitt a társaság az udvarra és elégették, volt nagy tűz meg éneklés meg viháncolás, a ded meg vigyorgott rajta szokás szerint, mint a tejbetök.

A kép kinyomtatott digipapír maradék, van még rajta pauszpapír-címke (ezt még az egyik  scrap-talin kaptam ezer éve, amikor poros emlékeim szerint Linsey hozott nekünk mindenféle kincseket), ezüst szalag és szegecsek,  kék kenderzsinór, akrilmatrica meg hődomborítás a csillagoknál (Angie Svoboda Winter Bliss).

Fél évesen

A képen a ded látható, amikor a fél éves szülinapját mentünk megünnepelni a nagymamáékhoz. A fotón a jogosan elvárható ünnepi hangulat és a gyorsan szálló idő vasfogán való elmélkedés helyett prózai módon horpaszt a baba, de a későbbi fotókon meg viháncol és buborékokat fúj, és az se túl emelkedett, van ez így.

A háttér egy digi papír (Marcee Duggar: Blue Spring), ahol a kék virágok egy részét átlátszó domborítóporral 3D-hatásúvá hőlégfúvóztam (ez a képen annyira nem látszik). A kék-ezüst virág formalyukasztóval készült, ami pont olyan alakú, mint a virágok a papíron, még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek... A kék csőszegecseken kívül még van itt egy ezüst öntapadós papírból formanyomott címke és némi ezüst kontúrmatrica.

Szép álmokat

Az oldal a baba fél éves születésnapján készült, és a másik, szintén aznapi alvós fotós oldallal együtt ("Fél évesen") esetleg azt sugallhatná, hogy a ded állandóan alszik, de nem, sőt, valójában nagyon kicsi az alvásigénye és csak néha sikerül hosszas rázogatás útján egy-egy lélegzetvételnyi időre kivonni a forgalomból. Viszont a fennmaradó időben egész nap zsizseg, és alig lehet lefotózni bemozdulás nélkül. Alvás közben könnyű célpont...

Az oldal háttere egy saját tervezésű digi papír, amiből sniccerrel vágtam ki a kis ablakot. A virágok Jolees matricák (ajándékba kaptam, és első felindulásomban az összeset felragasztottam erre az egy oldalra, virág jó, sok virág még jobb alapon); a felirat egyik fele lakkfilc, a másik 3D csillogó domborfesték (körberajzolva akvarellceruzával, hogy látszódjon a zöld alapon zöld betű).

Zöld album: az első hónap

Csak a megtévesztés végett: a zöld album, aminek az oldalai itt sorakoznak, pont nem a CD-album formátumában készült. Ezek is "tagger-size" oldalak, de egy meglévő kis album oldalméreteihez igazodnak, amit ajándékba kaptam; ez majdnem CD-méret, de pont nem. Attól függetlenül felhasználtam hozzájuk néhány digi papírt is, amiket direkt CD-méretűre terveztem (ezeket majd felrakom ide, ha majd összeállnak készletekké, így egyesével nagyon snassz lenne).
Az album azért "zöld album", mert az összes oldal alapszíne zöld (a kreatív címadás alapesetével állunk szemben). A téma a frissen született babánk első hónapja volt, és bár nem mutatja be a ded teljes repertoárját, azért néhány jellemző mozzanatot sikerült elkapni ebből a vicces korszakból (mondjuk melyik nem az...).
Az első oldal címe "Szia, kicsim", mert állítólag ezt mondtam neki először, amikor megszületett. Ezen a képen még nincs egy napos. Az alap egy saját digi papír (egy koszos szélű zöld papír, hívjuk grunge-osnak), és van még rajta a fényképen kívül egy pauszra nyomtatott fátyollevél, egy kis áttetsző zöld szalag, egy csomó bélyegzés (saját tervezésű bélyegzőkkel) meg egy-két kézirajz 3D tollal. Ja, és egy strasszkő. Sose gondoltam volna, hogy valaha strasszkövet fogok tenni egy SB oldalamra, de hát így jártam.

Szia, kicsim!

A második oldal a "Jövevény" címet viseli, szintén a baba látható rajta, ahogy a pólyájából les kifelé. A születésével jól hazavágta azt a jó kis nyár végi ősz-szagú melankóliát, ami úgy augusztus vége felé szokott kialakulni a napimádókban. Egy újszülött nem kompatibilis a depizéssel, főleg, ha ilyen vicces, mint ez itt.

A háttér ezúttal Margote egyik készletéből való (Naturel), de a páfrányos bélyegzők sajátok; a strasszkövek terén a ló túlsó oldalára estem, viszont a pauszra írt Kawazoe Ishiyo-haiku letisztultsága ellensúlyozza a csicsát (reményeim szerint).

A jövevény

A harmadik oldal akkor készült, amikor hazavittük a babát a kórházból, akkor járt először kint a szabad levegőn. Az oldal alapja két saját digipapír, és van még rajta ezüst kontúrmatrica és fémveret is, de a fényképen ez nem nagyon látszik... Kaparós matrica is van rajta, amit már régen fel akartam használni, és végre itt volt az alkalom.

Először a szabadban

A negyedik képen a bébi kéthetes, és a párommal együtt napozik az erkélyen. Itt kivételesen gyári háttérpapírok vannak, egy Basic Gray és egy levélmintás (talán Marpa Janssen, de olyan régóta itt figyelt már a fiókban, hogy elfelejtettem, honnan van). Van még itt ezüst szalag, ezüst kontúrmatrica, címke alakú miltonkapocs (hogy mik nem vannak!), meg bársonypor, a változatosság kedvéért az is zöld.

A pasik

Az ötödik oldal egy méhecskés forgó ihletésére készült. Ezt nézegette a baba a karrierje elején állandóan, négy alig azonosítható izé ment körbe-körbe rajta (egy méhecske, egy lepke, egy bagoly és egy másik madár), és a "Kicsim, álmodj, jó éjt" c. opuszt csilingelte naphosszat. Nem tudom, van-e az "ear worm" kifejezésnek magyar megfelelője, amikor egy dallam úgy belemászik az ember fülébe, hogy nem tud tőle szabadulni és álmában is ezt dúdolja; na ez az volt. Persze az se tett jót az ügynek, hogy több százszor végighallgattuk naponta. A bébinek viszont határozottan bejött, és ki vagyok én, hogy útjába álljak a zenei ízlés kialakulásának, vagy mi. Itt a háttér egy szimpla műszaki rajzlap összekenve bélyegzőpárnával és folyékony tintával, és egy pár pecsét is van rajta (a jobb oldali leveles az egyik scrap-talin került rá, és már nem emlékszem, kié és milyen gyrtmány, a többi saját), meg 3D tollal rajzolt levelek. És hát a strasszkövek, mert nagyon belejöttem. Szóval ez az az oldal:

Kicsim, álmodj, jó éjt

Az utolsó oldalon a baba egyik tipikus arckifejezése látható az első napokból. Már a 4D ultrahangon is ufónak nézett ki, de amikor megszületett, és körbenézegetett a nagy szemeivel, megszólalásig olyan volt, mint egy eltévedt földönkívüli (a cuki fajtából). Később, amikor picit kigömbölyödött, már kezdett klasszik kisbabának kinézni, de azok a képek a későbbi albumokban lesznek... Itt a papírokat Margote egyik zseniális készletéből nyomtattam (Naturel), van még itt tűzés (mezei tűzőgéppel) és szilikonmatrica.

Az ufó