Az album azért "zöld album", mert az összes oldal alapszíne zöld (a kreatív címadás alapesetével állunk szemben). A téma a frissen született babánk első hónapja volt, és bár nem mutatja be a ded teljes repertoárját, azért néhány jellemző mozzanatot sikerült elkapni ebből a vicces korszakból (mondjuk melyik nem az...).
Az első oldal címe "Szia, kicsim", mert állítólag ezt mondtam neki először, amikor megszületett. Ezen a képen még nincs egy napos. Az alap egy saját digi papír (egy koszos szélű zöld papír, hívjuk grunge-osnak), és van még rajta a fényképen kívül egy pauszra nyomtatott fátyollevél, egy kis áttetsző zöld szalag, egy csomó bélyegzés (saját tervezésű bélyegzőkkel) meg egy-két kézirajz 3D tollal. Ja, és egy strasszkő. Sose gondoltam volna, hogy valaha strasszkövet fogok tenni egy SB oldalamra, de hát így jártam.
Szia, kicsim!
A második oldal a "Jövevény" címet viseli, szintén a baba látható rajta, ahogy a pólyájából les kifelé. A születésével jól hazavágta azt a jó kis nyár végi ősz-szagú melankóliát, ami úgy augusztus vége felé szokott kialakulni a napimádókban. Egy újszülött nem kompatibilis a depizéssel, főleg, ha ilyen vicces, mint ez itt.
A háttér ezúttal Margote egyik készletéből való (Naturel), de a páfrányos bélyegzők sajátok; a strasszkövek terén a ló túlsó oldalára estem, viszont a pauszra írt Kawazoe Ishiyo-haiku letisztultsága ellensúlyozza a csicsát (reményeim szerint).
A jövevény
A harmadik oldal akkor készült, amikor hazavittük a babát a kórházból, akkor járt először kint a szabad levegőn. Az oldal alapja két saját digipapír, és van még rajta ezüst kontúrmatrica és fémveret is, de a fényképen ez nem nagyon látszik... Kaparós matrica is van rajta, amit már régen fel akartam használni, és végre itt volt az alkalom.
Először a szabadban
A negyedik képen a bébi kéthetes, és a párommal együtt napozik az erkélyen. Itt kivételesen gyári háttérpapírok vannak, egy Basic Gray és egy levélmintás (talán Marpa Janssen, de olyan régóta itt figyelt már a fiókban, hogy elfelejtettem, honnan van). Van még itt ezüst szalag, ezüst kontúrmatrica, címke alakú miltonkapocs (hogy mik nem vannak!), meg bársonypor, a változatosság kedvéért az is zöld.
A pasik
Az ötödik oldal egy méhecskés forgó ihletésére készült. Ezt nézegette a baba a karrierje elején állandóan, négy alig azonosítható izé ment körbe-körbe rajta (egy méhecske, egy lepke, egy bagoly és egy másik madár), és a "Kicsim, álmodj, jó éjt" c. opuszt csilingelte naphosszat. Nem tudom, van-e az "ear worm" kifejezésnek magyar megfelelője, amikor egy dallam úgy belemászik az ember fülébe, hogy nem tud tőle szabadulni és álmában is ezt dúdolja; na ez az volt. Persze az se tett jót az ügynek, hogy több százszor végighallgattuk naponta. A bébinek viszont határozottan bejött, és ki vagyok én, hogy útjába álljak a zenei ízlés kialakulásának, vagy mi. Itt a háttér egy szimpla műszaki rajzlap összekenve bélyegzőpárnával és folyékony tintával, és egy pár pecsét is van rajta (a jobb oldali leveles az egyik scrap-talin került rá, és már nem emlékszem, kié és milyen gyrtmány, a többi saját), meg 3D tollal rajzolt levelek. És hát a strasszkövek, mert nagyon belejöttem. Szóval ez az az oldal:
Kicsim, álmodj, jó éjt
Az utolsó oldalon a baba egyik tipikus arckifejezése látható az első napokból. Már a 4D ultrahangon is ufónak nézett ki, de amikor megszületett, és körbenézegetett a nagy szemeivel, megszólalásig olyan volt, mint egy eltévedt földönkívüli (a cuki fajtából). Később, amikor picit kigömbölyödött, már kezdett klasszik kisbabának kinézni, de azok a képek a későbbi albumokban lesznek... Itt a papírokat Margote egyik zseniális készletéből nyomtattam (Naturel), van még itt tűzés (mezei tűzőgéppel) és szilikonmatrica.
Az ufó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése