CD-album - az első fél év

Szieszta

A babánk (alias Márk, a kis oroszlán) karrierjének kezdetét megörökítő CD-album időrendben első darabja ez itt. A fényképen megjelenő életkép az első időszak jellemző motívuma volt: a ded kontaktfüggő volt, csak kézben tudott aludni is, és ha leraktam (ágyba, bölcsőbe, autósülésbe), akkor szirénázott igen erélyesen. Ezért az idő nagy részében a lába sem érte a földet. Mint ezen a képen.

Itt a háttér egy félkész digi papír kinyomtatva (ami konkrétan a kanapénk huzata), és néhány saját tervezésű pecsét is van rajta. Meg egy csomó gomb. Régebben eszembe se jutott volna gombokat tenni egy SB-oldalra, de a scrap.hu alkotóinak kreativitásától ihletve ki akartam próbálni ezt is, és azóta rákattantam a gombokra. Az oldal 3D-hatását fokozva van még itt csillogó puffadós festékes dekoráció, és a feliratot is hőre puffadó velúrhatású festékkel rajzoltam.

Őszi séták - egy medvével
A bébi 2-3 hónapos korában rengeteg kültéri fotót lőttünk róla, a szép őszi fényeknek és a cukiságfaktort illegális szintig fokozó overalloknak köszönhetően. A babás CD-album időrendben második oldalán a félelmetes medvés overalljában nyomul a ded. A filmkockás megoldáson kívül elég minimál az elrendezés, a háttér egy levélmintás karton (amit még valamikor a bronzkorban vettem, és nem jegyeztem meg a márkáját, mert nem gondoltam, hogy valaha érdekelni fog), a 3-as szám elvileg hődomborítással készült, de ezen a fényképen nem nagyon látszik, a feliratot 3D tollal írtam.

A lord

Amikor ősszel sétálni vittem a kölköt, akkor szembesültem vele, hogy mennyi csat, patent, gomb meg mindenféle firlefranc van egy overallon, és mivel a menetrendszerinti "malőrök" miatt amúgy is át kellett napközben öltöztetni időnként , olyanok voltunk, mint egy finnyás arisztokrata család, akik minden étkezéshez más ruhakölteményt vonultatnak fel... Na ezért lett a kép címe a Lord.

A tollmintás karton talán Marpa Janssen, a többi háttérpapír merített papír, paszpartukarton és kinyomtatott eperfakéreg-minta. A tollak valódiak, az a gomb-izé egy kinyomtatott kép egy kis Bakable Transfer Medium nevő lötyivel 3D-sítve, meg van rajta ezüstszínű karton, csőszegecsekkel.

Lámák
Az újszülöttek szeretik nézni a kontrasztos fekete-fehér mintázatú dolgokat, ezért varrtam neki három fekete-fehér filclámát, egy pöttyöset, egy csíkosat és egy kockásat, és azok lógtak a babahordozó kapaszkodóján, amiben a ded üldögélt (már amikor nem hordozókendőben horpasztott rajtam). Olyan tudományos elmélyültséggel nézte a lámákat, hogy néha 10-20 percre is felfüggesztette a zsizsegést (ami nála amúgy alapjárat). Sajnos a lefényképezett oldalon pont a fotó nem látszik olyan jól, mindenesetre a fotón a lámanézés látható.
A háttér egy kinyomtatott papír, van rajta szög alakú miltonkapocs, hődomborított ezüst felirat, meg a lámák lefényképezve és Bakable Transfer Medium lötyivel 3D-sítve.

Zsebibaba
A kép egy bababörzén készült, ott volt egy hivatalos profi fotós, aki babákat fényképezett. Mi is akartunk egy fotót a kölökről, de a nagy mászkálásban elaludt a hordozókendőben. Aztán végül mégis meglett a fotó (ami így lefényképezve nem látszik túl jól, de eredetiben nagyon szép).
A háttérpapír Margote Naturals c. készletéből lett kinyomtatva, a címkék szintén; van még az oldalon varrás, csőszegecs meg egy mintalyukasztott levél.

Nyuszi
Ez az opusz a világbéke jegyében született, látszik, hogy a kisoroszlán milyen barátságosan szorongatja a nyuszit, minden hátsó szándék nélkül. A fotó sajnos nagyon nem jól látszik a képen. Viszont a hirtelen felindulásból vett minivarrógépem megtalálta a funkcióját:  ez egy kis elemes kütyü, kb. 10 éve vettem, amikor még nem volt varrógépem, de sajnos ruhát varrni azt nem lehet vele. De papírt igen:)
Szóval a háttér kinyomtatott digi papír (Erika Fabianova: Backyard Playground), van rajta még sok varrás, kézi és gépi is, meg formalyukasztott kockák és lóherék is, meg egy fonalbojt.

A plüssállatok királya

Még mindig oroszlános toposz, a ded a csörgős békájával látható a képen. Azért különleges nekem ez a fénykép, mert itt sikerült először lefotózni, amikor a baba nevet. Azóta már persze egyfolytában vigyorog, mint a vadalma...

A háttér kinyomtatott digipapír (June Schutrups: Paper Bonanza). És van még itt matrica meg csőszegecs is.

Jegesmedve

A jegesmedve a baba egyik overalljának a fedőneve volt, bár a képen pont nem az van rajta, de a sapi is hozzátartozott a jegesmedve-imidzshez.

A képen van mintavágó olló-vágás, fehér domborítópor (a hóhatású izé a fotó körül), nyomdázás és szintén domborítópor a feliratnál, csomagcímke (egy Avon-katalógusból kimintalyukasztva:)) és ezüst kontúrmatrica. Meg a fentemlített jegesmedve.

Fogas kérdés

A fogas kérdés értelemszerűen arra vonatkozott, hogy mikor lesz már foga ennek a gyereknek. A rokonok vegzáltak minket ezzel sokáig, pedig hát olyan még nem volt, hogy valakinek egyáltalán nem nőnek ki a fogai. Viszont minden nyűglődést kiválóan rá lehetett fogni a fogzásra 4 hónapos korától kezdődően (9 hónapos koráig egy darab foga nem volt egyébként). A képen a ded egy rágókán nyammog, szigorúan fogak nélkül.

Az oldalon maradék kinyomtatott digi papírok vannak összehegesztve (Monique Gascon: Variations 1), meg szalag is van csőszegeccsel, meg kis textilvirágok, amiket az első zoknijairól operáltunk le (még mielőtt ráadtuk volna persze, ki az a majom, aki olyan babazoknit gyárt újszülött méretben, amin ráragasztott virágdíszek vannak, amiket egy átlagsugarú baba egy percen belül leszerel a zokniról, és lenyeli vagy az orrába tömködi őket)... Viszont a SB oldalon jól néznek ki.

Vigyori Dzsó

A Vigyori Dzsó fedőnév eléggé adta magát, mert a bébi, amióta megtanult vigyorogni, azóta lelkesen gyakorolja is. Minden probléma esetén univerzális megoldás, mert ha vigyorogni kezd, akkor nekünk is muszáj, mert cuki. Asszem elég lekvár szülők vagyunk, könnyű minket leszerelni.

A háttérpapírok szintén megmaradt kinyomtatott digi papírfecnik (mint a Fogas kérdés-nél, ugyanazok a színek is, Monique Gascon: Variations 1 carre), van sk átszínezett kinyomtatott gomb, meg domborítópor, meg csomagcímke. A betűk meg a tavaly augusztusi (?) Kit Klubos betűmatricák.

Az első tél

A 2008-as tél volt a baba első tele, sokat mászkáltam vele mindenfelé, csak ahogy nőtt, és kezdett jobban mocorogni, egyre nehezebb volt beletuszkolni a téli overáljába. Viszont nagyon cuki volt benne, főleg, amikor csak az orra hegye látszott ki belőle...

A háttérpapírok kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Boys will be Boys), van még a képen fehér domborpor (a hó-kinézetű cucc), kék domborítópor (a cím), formalyukasztóval kivágott hópehelymotívum negatívja címkére stencilezve és ezüst domborítóporral hődomborítva (a technikát még Borkával kísérleteztük ki az egyik scrappes klubon), meg kontúrmatrica és csőszegecs. 

A morc

A cím magáért beszél; bár a baba amúgy egyáltalán nem morc, de ha álmos, vagy valami nem stimmel, akkor levedli az úri modorát, és bekeményít. A fotó pont egy ilyen alkalmat kapott el, a "nem ejtek foglyokat" arcot láthatjuk egy 5 hónapos kisklambó előadásában.

Itt a háttérpapír egy fekete fotókarton, amin kipróbálgattam egy újonnan vett, bár kissé avíttos bélyegzőpárna-szettet, és olyan grunge-os lett, hogy a többi kellék már adta magát. Konkrétan kirámoltam a szerszámosládát, és amiről nem tudtam, mi, vagy nem volt belőle elég, hogy valami legyen, az rákerült. Régi kulcskarika, páratlan szürke gomb, biztosítótű és gombostű, egy darab szürke pamutszalag, maradék zsinór, meg valami gyűrű alakú alkatrész, ami valamiből kimaradhatott. De van azért rajta scrapbookos (=gyári) fémveret is (a kakas, liba, káró és treff) és egy kis díszzsinór, hogy azért mégse legyen már olyan snassz. A cetlit egy digi készletből nyomtattam (Marcee Duggar: Blue Spring), és a feliratot is (Susan Darter: World Tour Alpha).

Fehér és fekete

A kép egy téli séta során készült, amikor a babával hülyültünk az Erzsébet-ligetben. Én lengettem és dobáltam őt, ő hangosan röhigcsélt és sikongatott, a szemtanúk meg frászt kaptak a látványtól. (a kép már a dobálás után készült).

A háttérpapír saját tervezésű digi papír kinyomtatva, pecsételt körök, egy bőrből készült virág szegeccsel, meg egy strasszkő, amit a varrósdobozban találtam. A cím is pecsételve van.

Téli álom

Ezen csak alszik a baba, nem csinál semmi különöset, csak süt rá a nap, és ezért szeretem ezt a képet.

A háttér egy drapp kartonlap összekenve mindenféle bélyegzőpárna-utántöltő festékkel, meg krétáztam is. Egy szőrös fonalkészletből van rajta 3 féle, és bélyegeztem a címet, ezenfelül viszont hősiesen megálltam, hogy további csicsákat tegyek az oldalra. A "morc"-nál már úgyis kiéltem magam.

Mahjong

Ez kivételesen egy digitális oldal, és eredetileg 12x12"-es méretű, ezért aztán nem annyira látszik a felirat ilyen kicsiben. De a lényege az, hogy ha bárki hajlandó volt felvenni a babát és odaállni vele a hűtőhöz, akkor a ded módszeresen átrendezte rajta a mágneseket. Hosszasan dolgozott vele, mélyen koncentrált és abszolút úgy nézett ki, mint aki valamilyen szisztéma szerint dolgozik. Nem sikerült rájönnünk, hogy milyen szabály szerint pakol, és szállóigévé vált, hogy a baba akar menni mahjongozni.

Az oldalon felhasználtam Lindsay Riches Project365 készletét (amit a So You Think You Can Design verseny második fordulójára készített), és a Funky Playground Design versenyére nevezett két készlet elemeit (Valorie Brown+Laura Bratcher: PreHIStoric; Lloreta Labarca – a varrás).

Babakoncert 1

A kép a Művészetek Palotájában készült (a ruhatár melletti tükörnél), ahova rendszeresen jár(t)unk a babával koncertre. Ezeket a koncerteket direkt ilyen kis nokedliknak tartják, van egy játszószőnyeg, és a közönség ott négykézlábazik/kúszik-mászik/üldögél, és zenét hallgat. A kis Rizsa 3 hónapos kora óta törzsközönség, és nagyon élvezi. 

A háttérpapír itt is kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Cherry Cheesecake), van rajta dísz-tűzés, matrica és ezüst kontúrmatrica.

Kávét!

A fénykép gyakorlatilag bármikor készülhetett volna, akár ma is, mert a babát valahogy lenyűgözi a kávé mint olyan, és bármit elkövet, hogy kivegye a kezünkből és megpróbáljon beleinni. Nem tudom, mi lehet a kávéban, ami ennyire vonzza, még akkor se jön ilyen izgalomba, ha tejet iszunk, pedig az logikusabb lenne. Ha egy kicsit is örökölt a génjeimből, akkor reménytelenül koffein-addikt lesz (nekem mondjuk konkrétan az első szavam az volt, hogy "kávé!". A "mama" csak aztán jött. Frankón.)

A háttérpapírt a Flickerről aljas módon kopirájt nélkül letöltögetett kávémintás és zsákvászonmintás fényképekből hegesztettem össze, van még az oldalon hődomborítás (a cím és a kávécserje-pecsét), meg Bakable Transfer Medium-lötyivel 3D-sített rajzolt kávészemek.

Maestro

Az oldal háttere az volt, hogy a baba egész a karriere kezdetétől imádta a zenét és a különböző zajkeltő eszközöket (önmagát is beleértve). Addig csörgött, zörgött és pittyegett a lakásban megtalálható ojjektumokkal (rumbatök, maracas, jazz-tojás, kasztanyetta, csörgőfejű oroszlán, és sajnos távirányító, telefon, PDA, stb.), hogy gondoltam, előásom a saját régi gyerekkori szintetizátoromat, aztán hadd szóljon, ahogy a csövön kifér. És a vicc az, hogy a baba azonnal rákattant a szintetizátorra, olyan elmélyülten klimpírozott rajta, hogy nem győztünk benne elemet cserélni (már a szintiben, nem a babában). Persze kezdetben elsősorban kortárs komolyzenét játszott, saját szerzeményű atonális opuszokat a dodekafónia jegyében, de már várjuk a klasszikusabb műveket.

Az oldal egy K&C készlet maradék papírjaiból készült, a fotósarkok és a címke ehhez a készlethez való matricák, és ezüst kontúrmatrica is van rajta.

Érdekes

Ezeknek a képeknek nincs külön sztorija, csak úgy fényképeztem a dedet, aki állandóan úgy nézeget bele a világba, mintha éppen történne valami lenyűgöző. És ha odanézek, hogy mi olyan izgalmas, rendszerint valami totál banális dolog van ott, egy árnyék a falon vagy egy jégkocka a pohárban, vagy ilyesmi. Aztán rájövök, hogy végül is igaza van, minden lehet érdekes :))

Ez elég minimalista összeállítás, csak saját digi háttérpapír van kinyomtatva, meg egy kis pecsételés-hődomborítás (szintén saját pecsét). 

Apával

A Fonóban volt egy farsangi buli, arra vittük el a kis nokedlit. Nagy partiarc volt, még úgy is, hogy nem volt jelmezben. A végét élvezte a legjobban, amikor egy kiszebábut (vagy mit) kivitt a társaság az udvarra és elégették, volt nagy tűz meg éneklés meg viháncolás, a ded meg vigyorgott rajta szokás szerint, mint a tejbetök.

A kép kinyomtatott digipapír maradék, van még rajta pauszpapír-címke (ezt még az egyik  scrap-talin kaptam ezer éve, amikor poros emlékeim szerint Linsey hozott nekünk mindenféle kincseket), ezüst szalag és szegecsek,  kék kenderzsinór, akrilmatrica meg hődomborítás a csillagoknál (Angie Svoboda Winter Bliss).

Fél évesen

A képen a ded látható, amikor a fél éves szülinapját mentünk megünnepelni a nagymamáékhoz. A fotón a jogosan elvárható ünnepi hangulat és a gyorsan szálló idő vasfogán való elmélkedés helyett prózai módon horpaszt a baba, de a későbbi fotókon meg viháncol és buborékokat fúj, és az se túl emelkedett, van ez így.

A háttér egy digi papír (Marcee Duggar: Blue Spring), ahol a kék virágok egy részét átlátszó domborítóporral 3D-hatásúvá hőlégfúvóztam (ez a képen annyira nem látszik). A kék-ezüst virág formalyukasztóval készült, ami pont olyan alakú, mint a virágok a papíron, még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek... A kék csőszegecseken kívül még van itt egy ezüst öntapadós papírból formanyomott címke és némi ezüst kontúrmatrica.

Szép álmokat

Az oldal a baba fél éves születésnapján készült, és a másik, szintén aznapi alvós fotós oldallal együtt ("Fél évesen") esetleg azt sugallhatná, hogy a ded állandóan alszik, de nem, sőt, valójában nagyon kicsi az alvásigénye és csak néha sikerül hosszas rázogatás útján egy-egy lélegzetvételnyi időre kivonni a forgalomból. Viszont a fennmaradó időben egész nap zsizseg, és alig lehet lefotózni bemozdulás nélkül. Alvás közben könnyű célpont...

Az oldal háttere egy saját tervezésű digi papír, amiből sniccerrel vágtam ki a kis ablakot. A virágok Jolees matricák (ajándékba kaptam, és első felindulásomban az összeset felragasztottam erre az egy oldalra, virág jó, sok virág még jobb alapon); a felirat egyik fele lakkfilc, a másik 3D csillogó domborfesték (körberajzolva akvarellceruzával, hogy látszódjon a zöld alapon zöld betű).