CD-album - az első fél év

Szieszta

A babánk (alias Márk, a kis oroszlán) karrierjének kezdetét megörökítő CD-album időrendben első darabja ez itt. A fényképen megjelenő életkép az első időszak jellemző motívuma volt: a ded kontaktfüggő volt, csak kézben tudott aludni is, és ha leraktam (ágyba, bölcsőbe, autósülésbe), akkor szirénázott igen erélyesen. Ezért az idő nagy részében a lába sem érte a földet. Mint ezen a képen.

Itt a háttér egy félkész digi papír kinyomtatva (ami konkrétan a kanapénk huzata), és néhány saját tervezésű pecsét is van rajta. Meg egy csomó gomb. Régebben eszembe se jutott volna gombokat tenni egy SB-oldalra, de a scrap.hu alkotóinak kreativitásától ihletve ki akartam próbálni ezt is, és azóta rákattantam a gombokra. Az oldal 3D-hatását fokozva van még itt csillogó puffadós festékes dekoráció, és a feliratot is hőre puffadó velúrhatású festékkel rajzoltam.

Őszi séták - egy medvével
A bébi 2-3 hónapos korában rengeteg kültéri fotót lőttünk róla, a szép őszi fényeknek és a cukiságfaktort illegális szintig fokozó overalloknak köszönhetően. A babás CD-album időrendben második oldalán a félelmetes medvés overalljában nyomul a ded. A filmkockás megoldáson kívül elég minimál az elrendezés, a háttér egy levélmintás karton (amit még valamikor a bronzkorban vettem, és nem jegyeztem meg a márkáját, mert nem gondoltam, hogy valaha érdekelni fog), a 3-as szám elvileg hődomborítással készült, de ezen a fényképen nem nagyon látszik, a feliratot 3D tollal írtam.

A lord

Amikor ősszel sétálni vittem a kölköt, akkor szembesültem vele, hogy mennyi csat, patent, gomb meg mindenféle firlefranc van egy overallon, és mivel a menetrendszerinti "malőrök" miatt amúgy is át kellett napközben öltöztetni időnként , olyanok voltunk, mint egy finnyás arisztokrata család, akik minden étkezéshez más ruhakölteményt vonultatnak fel... Na ezért lett a kép címe a Lord.

A tollmintás karton talán Marpa Janssen, a többi háttérpapír merített papír, paszpartukarton és kinyomtatott eperfakéreg-minta. A tollak valódiak, az a gomb-izé egy kinyomtatott kép egy kis Bakable Transfer Medium nevő lötyivel 3D-sítve, meg van rajta ezüstszínű karton, csőszegecsekkel.

Lámák
Az újszülöttek szeretik nézni a kontrasztos fekete-fehér mintázatú dolgokat, ezért varrtam neki három fekete-fehér filclámát, egy pöttyöset, egy csíkosat és egy kockásat, és azok lógtak a babahordozó kapaszkodóján, amiben a ded üldögélt (már amikor nem hordozókendőben horpasztott rajtam). Olyan tudományos elmélyültséggel nézte a lámákat, hogy néha 10-20 percre is felfüggesztette a zsizsegést (ami nála amúgy alapjárat). Sajnos a lefényképezett oldalon pont a fotó nem látszik olyan jól, mindenesetre a fotón a lámanézés látható.
A háttér egy kinyomtatott papír, van rajta szög alakú miltonkapocs, hődomborított ezüst felirat, meg a lámák lefényképezve és Bakable Transfer Medium lötyivel 3D-sítve.

Zsebibaba
A kép egy bababörzén készült, ott volt egy hivatalos profi fotós, aki babákat fényképezett. Mi is akartunk egy fotót a kölökről, de a nagy mászkálásban elaludt a hordozókendőben. Aztán végül mégis meglett a fotó (ami így lefényképezve nem látszik túl jól, de eredetiben nagyon szép).
A háttérpapír Margote Naturals c. készletéből lett kinyomtatva, a címkék szintén; van még az oldalon varrás, csőszegecs meg egy mintalyukasztott levél.

Nyuszi
Ez az opusz a világbéke jegyében született, látszik, hogy a kisoroszlán milyen barátságosan szorongatja a nyuszit, minden hátsó szándék nélkül. A fotó sajnos nagyon nem jól látszik a képen. Viszont a hirtelen felindulásból vett minivarrógépem megtalálta a funkcióját:  ez egy kis elemes kütyü, kb. 10 éve vettem, amikor még nem volt varrógépem, de sajnos ruhát varrni azt nem lehet vele. De papírt igen:)
Szóval a háttér kinyomtatott digi papír (Erika Fabianova: Backyard Playground), van rajta még sok varrás, kézi és gépi is, meg formalyukasztott kockák és lóherék is, meg egy fonalbojt.

A plüssállatok királya

Még mindig oroszlános toposz, a ded a csörgős békájával látható a képen. Azért különleges nekem ez a fénykép, mert itt sikerült először lefotózni, amikor a baba nevet. Azóta már persze egyfolytában vigyorog, mint a vadalma...

A háttér kinyomtatott digipapír (June Schutrups: Paper Bonanza). És van még itt matrica meg csőszegecs is.

Jegesmedve

A jegesmedve a baba egyik overalljának a fedőneve volt, bár a képen pont nem az van rajta, de a sapi is hozzátartozott a jegesmedve-imidzshez.

A képen van mintavágó olló-vágás, fehér domborítópor (a hóhatású izé a fotó körül), nyomdázás és szintén domborítópor a feliratnál, csomagcímke (egy Avon-katalógusból kimintalyukasztva:)) és ezüst kontúrmatrica. Meg a fentemlített jegesmedve.

Fogas kérdés

A fogas kérdés értelemszerűen arra vonatkozott, hogy mikor lesz már foga ennek a gyereknek. A rokonok vegzáltak minket ezzel sokáig, pedig hát olyan még nem volt, hogy valakinek egyáltalán nem nőnek ki a fogai. Viszont minden nyűglődést kiválóan rá lehetett fogni a fogzásra 4 hónapos korától kezdődően (9 hónapos koráig egy darab foga nem volt egyébként). A képen a ded egy rágókán nyammog, szigorúan fogak nélkül.

Az oldalon maradék kinyomtatott digi papírok vannak összehegesztve (Monique Gascon: Variations 1), meg szalag is van csőszegeccsel, meg kis textilvirágok, amiket az első zoknijairól operáltunk le (még mielőtt ráadtuk volna persze, ki az a majom, aki olyan babazoknit gyárt újszülött méretben, amin ráragasztott virágdíszek vannak, amiket egy átlagsugarú baba egy percen belül leszerel a zokniról, és lenyeli vagy az orrába tömködi őket)... Viszont a SB oldalon jól néznek ki.

Vigyori Dzsó

A Vigyori Dzsó fedőnév eléggé adta magát, mert a bébi, amióta megtanult vigyorogni, azóta lelkesen gyakorolja is. Minden probléma esetén univerzális megoldás, mert ha vigyorogni kezd, akkor nekünk is muszáj, mert cuki. Asszem elég lekvár szülők vagyunk, könnyű minket leszerelni.

A háttérpapírok szintén megmaradt kinyomtatott digi papírfecnik (mint a Fogas kérdés-nél, ugyanazok a színek is, Monique Gascon: Variations 1 carre), van sk átszínezett kinyomtatott gomb, meg domborítópor, meg csomagcímke. A betűk meg a tavaly augusztusi (?) Kit Klubos betűmatricák.

Az első tél

A 2008-as tél volt a baba első tele, sokat mászkáltam vele mindenfelé, csak ahogy nőtt, és kezdett jobban mocorogni, egyre nehezebb volt beletuszkolni a téli overáljába. Viszont nagyon cuki volt benne, főleg, amikor csak az orra hegye látszott ki belőle...

A háttérpapírok kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Boys will be Boys), van még a képen fehér domborpor (a hó-kinézetű cucc), kék domborítópor (a cím), formalyukasztóval kivágott hópehelymotívum negatívja címkére stencilezve és ezüst domborítóporral hődomborítva (a technikát még Borkával kísérleteztük ki az egyik scrappes klubon), meg kontúrmatrica és csőszegecs. 

A morc

A cím magáért beszél; bár a baba amúgy egyáltalán nem morc, de ha álmos, vagy valami nem stimmel, akkor levedli az úri modorát, és bekeményít. A fotó pont egy ilyen alkalmat kapott el, a "nem ejtek foglyokat" arcot láthatjuk egy 5 hónapos kisklambó előadásában.

Itt a háttérpapír egy fekete fotókarton, amin kipróbálgattam egy újonnan vett, bár kissé avíttos bélyegzőpárna-szettet, és olyan grunge-os lett, hogy a többi kellék már adta magát. Konkrétan kirámoltam a szerszámosládát, és amiről nem tudtam, mi, vagy nem volt belőle elég, hogy valami legyen, az rákerült. Régi kulcskarika, páratlan szürke gomb, biztosítótű és gombostű, egy darab szürke pamutszalag, maradék zsinór, meg valami gyűrű alakú alkatrész, ami valamiből kimaradhatott. De van azért rajta scrapbookos (=gyári) fémveret is (a kakas, liba, káró és treff) és egy kis díszzsinór, hogy azért mégse legyen már olyan snassz. A cetlit egy digi készletből nyomtattam (Marcee Duggar: Blue Spring), és a feliratot is (Susan Darter: World Tour Alpha).

Fehér és fekete

A kép egy téli séta során készült, amikor a babával hülyültünk az Erzsébet-ligetben. Én lengettem és dobáltam őt, ő hangosan röhigcsélt és sikongatott, a szemtanúk meg frászt kaptak a látványtól. (a kép már a dobálás után készült).

A háttérpapír saját tervezésű digi papír kinyomtatva, pecsételt körök, egy bőrből készült virág szegeccsel, meg egy strasszkő, amit a varrósdobozban találtam. A cím is pecsételve van.

Téli álom

Ezen csak alszik a baba, nem csinál semmi különöset, csak süt rá a nap, és ezért szeretem ezt a képet.

A háttér egy drapp kartonlap összekenve mindenféle bélyegzőpárna-utántöltő festékkel, meg krétáztam is. Egy szőrös fonalkészletből van rajta 3 féle, és bélyegeztem a címet, ezenfelül viszont hősiesen megálltam, hogy további csicsákat tegyek az oldalra. A "morc"-nál már úgyis kiéltem magam.

Mahjong

Ez kivételesen egy digitális oldal, és eredetileg 12x12"-es méretű, ezért aztán nem annyira látszik a felirat ilyen kicsiben. De a lényege az, hogy ha bárki hajlandó volt felvenni a babát és odaállni vele a hűtőhöz, akkor a ded módszeresen átrendezte rajta a mágneseket. Hosszasan dolgozott vele, mélyen koncentrált és abszolút úgy nézett ki, mint aki valamilyen szisztéma szerint dolgozik. Nem sikerült rájönnünk, hogy milyen szabály szerint pakol, és szállóigévé vált, hogy a baba akar menni mahjongozni.

Az oldalon felhasználtam Lindsay Riches Project365 készletét (amit a So You Think You Can Design verseny második fordulójára készített), és a Funky Playground Design versenyére nevezett két készlet elemeit (Valorie Brown+Laura Bratcher: PreHIStoric; Lloreta Labarca – a varrás).

Babakoncert 1

A kép a Művészetek Palotájában készült (a ruhatár melletti tükörnél), ahova rendszeresen jár(t)unk a babával koncertre. Ezeket a koncerteket direkt ilyen kis nokedliknak tartják, van egy játszószőnyeg, és a közönség ott négykézlábazik/kúszik-mászik/üldögél, és zenét hallgat. A kis Rizsa 3 hónapos kora óta törzsközönség, és nagyon élvezi. 

A háttérpapír itt is kinyomtatott digi papír (Vicki Parker: Cherry Cheesecake), van rajta dísz-tűzés, matrica és ezüst kontúrmatrica.

Kávét!

A fénykép gyakorlatilag bármikor készülhetett volna, akár ma is, mert a babát valahogy lenyűgözi a kávé mint olyan, és bármit elkövet, hogy kivegye a kezünkből és megpróbáljon beleinni. Nem tudom, mi lehet a kávéban, ami ennyire vonzza, még akkor se jön ilyen izgalomba, ha tejet iszunk, pedig az logikusabb lenne. Ha egy kicsit is örökölt a génjeimből, akkor reménytelenül koffein-addikt lesz (nekem mondjuk konkrétan az első szavam az volt, hogy "kávé!". A "mama" csak aztán jött. Frankón.)

A háttérpapírt a Flickerről aljas módon kopirájt nélkül letöltögetett kávémintás és zsákvászonmintás fényképekből hegesztettem össze, van még az oldalon hődomborítás (a cím és a kávécserje-pecsét), meg Bakable Transfer Medium-lötyivel 3D-sített rajzolt kávészemek.

Maestro

Az oldal háttere az volt, hogy a baba egész a karriere kezdetétől imádta a zenét és a különböző zajkeltő eszközöket (önmagát is beleértve). Addig csörgött, zörgött és pittyegett a lakásban megtalálható ojjektumokkal (rumbatök, maracas, jazz-tojás, kasztanyetta, csörgőfejű oroszlán, és sajnos távirányító, telefon, PDA, stb.), hogy gondoltam, előásom a saját régi gyerekkori szintetizátoromat, aztán hadd szóljon, ahogy a csövön kifér. És a vicc az, hogy a baba azonnal rákattant a szintetizátorra, olyan elmélyülten klimpírozott rajta, hogy nem győztünk benne elemet cserélni (már a szintiben, nem a babában). Persze kezdetben elsősorban kortárs komolyzenét játszott, saját szerzeményű atonális opuszokat a dodekafónia jegyében, de már várjuk a klasszikusabb műveket.

Az oldal egy K&C készlet maradék papírjaiból készült, a fotósarkok és a címke ehhez a készlethez való matricák, és ezüst kontúrmatrica is van rajta.

Érdekes

Ezeknek a képeknek nincs külön sztorija, csak úgy fényképeztem a dedet, aki állandóan úgy nézeget bele a világba, mintha éppen történne valami lenyűgöző. És ha odanézek, hogy mi olyan izgalmas, rendszerint valami totál banális dolog van ott, egy árnyék a falon vagy egy jégkocka a pohárban, vagy ilyesmi. Aztán rájövök, hogy végül is igaza van, minden lehet érdekes :))

Ez elég minimalista összeállítás, csak saját digi háttérpapír van kinyomtatva, meg egy kis pecsételés-hődomborítás (szintén saját pecsét). 

Apával

A Fonóban volt egy farsangi buli, arra vittük el a kis nokedlit. Nagy partiarc volt, még úgy is, hogy nem volt jelmezben. A végét élvezte a legjobban, amikor egy kiszebábut (vagy mit) kivitt a társaság az udvarra és elégették, volt nagy tűz meg éneklés meg viháncolás, a ded meg vigyorgott rajta szokás szerint, mint a tejbetök.

A kép kinyomtatott digipapír maradék, van még rajta pauszpapír-címke (ezt még az egyik  scrap-talin kaptam ezer éve, amikor poros emlékeim szerint Linsey hozott nekünk mindenféle kincseket), ezüst szalag és szegecsek,  kék kenderzsinór, akrilmatrica meg hődomborítás a csillagoknál (Angie Svoboda Winter Bliss).

Fél évesen

A képen a ded látható, amikor a fél éves szülinapját mentünk megünnepelni a nagymamáékhoz. A fotón a jogosan elvárható ünnepi hangulat és a gyorsan szálló idő vasfogán való elmélkedés helyett prózai módon horpaszt a baba, de a későbbi fotókon meg viháncol és buborékokat fúj, és az se túl emelkedett, van ez így.

A háttér egy digi papír (Marcee Duggar: Blue Spring), ahol a kék virágok egy részét átlátszó domborítóporral 3D-hatásúvá hőlégfúvóztam (ez a képen annyira nem látszik). A kék-ezüst virág formalyukasztóval készült, ami pont olyan alakú, mint a virágok a papíron, még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek... A kék csőszegecseken kívül még van itt egy ezüst öntapadós papírból formanyomott címke és némi ezüst kontúrmatrica.

Szép álmokat

Az oldal a baba fél éves születésnapján készült, és a másik, szintén aznapi alvós fotós oldallal együtt ("Fél évesen") esetleg azt sugallhatná, hogy a ded állandóan alszik, de nem, sőt, valójában nagyon kicsi az alvásigénye és csak néha sikerül hosszas rázogatás útján egy-egy lélegzetvételnyi időre kivonni a forgalomból. Viszont a fennmaradó időben egész nap zsizseg, és alig lehet lefotózni bemozdulás nélkül. Alvás közben könnyű célpont...

Az oldal háttere egy saját tervezésű digi papír, amiből sniccerrel vágtam ki a kis ablakot. A virágok Jolees matricák (ajándékba kaptam, és első felindulásomban az összeset felragasztottam erre az egy oldalra, virág jó, sok virág még jobb alapon); a felirat egyik fele lakkfilc, a másik 3D csillogó domborfesték (körberajzolva akvarellceruzával, hogy látszódjon a zöld alapon zöld betű).

Zöld album: az első hónap

Csak a megtévesztés végett: a zöld album, aminek az oldalai itt sorakoznak, pont nem a CD-album formátumában készült. Ezek is "tagger-size" oldalak, de egy meglévő kis album oldalméreteihez igazodnak, amit ajándékba kaptam; ez majdnem CD-méret, de pont nem. Attól függetlenül felhasználtam hozzájuk néhány digi papírt is, amiket direkt CD-méretűre terveztem (ezeket majd felrakom ide, ha majd összeállnak készletekké, így egyesével nagyon snassz lenne).
Az album azért "zöld album", mert az összes oldal alapszíne zöld (a kreatív címadás alapesetével állunk szemben). A téma a frissen született babánk első hónapja volt, és bár nem mutatja be a ded teljes repertoárját, azért néhány jellemző mozzanatot sikerült elkapni ebből a vicces korszakból (mondjuk melyik nem az...).
Az első oldal címe "Szia, kicsim", mert állítólag ezt mondtam neki először, amikor megszületett. Ezen a képen még nincs egy napos. Az alap egy saját digi papír (egy koszos szélű zöld papír, hívjuk grunge-osnak), és van még rajta a fényképen kívül egy pauszra nyomtatott fátyollevél, egy kis áttetsző zöld szalag, egy csomó bélyegzés (saját tervezésű bélyegzőkkel) meg egy-két kézirajz 3D tollal. Ja, és egy strasszkő. Sose gondoltam volna, hogy valaha strasszkövet fogok tenni egy SB oldalamra, de hát így jártam.

Szia, kicsim!

A második oldal a "Jövevény" címet viseli, szintén a baba látható rajta, ahogy a pólyájából les kifelé. A születésével jól hazavágta azt a jó kis nyár végi ősz-szagú melankóliát, ami úgy augusztus vége felé szokott kialakulni a napimádókban. Egy újszülött nem kompatibilis a depizéssel, főleg, ha ilyen vicces, mint ez itt.

A háttér ezúttal Margote egyik készletéből való (Naturel), de a páfrányos bélyegzők sajátok; a strasszkövek terén a ló túlsó oldalára estem, viszont a pauszra írt Kawazoe Ishiyo-haiku letisztultsága ellensúlyozza a csicsát (reményeim szerint).

A jövevény

A harmadik oldal akkor készült, amikor hazavittük a babát a kórházból, akkor járt először kint a szabad levegőn. Az oldal alapja két saját digipapír, és van még rajta ezüst kontúrmatrica és fémveret is, de a fényképen ez nem nagyon látszik... Kaparós matrica is van rajta, amit már régen fel akartam használni, és végre itt volt az alkalom.

Először a szabadban

A negyedik képen a bébi kéthetes, és a párommal együtt napozik az erkélyen. Itt kivételesen gyári háttérpapírok vannak, egy Basic Gray és egy levélmintás (talán Marpa Janssen, de olyan régóta itt figyelt már a fiókban, hogy elfelejtettem, honnan van). Van még itt ezüst szalag, ezüst kontúrmatrica, címke alakú miltonkapocs (hogy mik nem vannak!), meg bársonypor, a változatosság kedvéért az is zöld.

A pasik

Az ötödik oldal egy méhecskés forgó ihletésére készült. Ezt nézegette a baba a karrierje elején állandóan, négy alig azonosítható izé ment körbe-körbe rajta (egy méhecske, egy lepke, egy bagoly és egy másik madár), és a "Kicsim, álmodj, jó éjt" c. opuszt csilingelte naphosszat. Nem tudom, van-e az "ear worm" kifejezésnek magyar megfelelője, amikor egy dallam úgy belemászik az ember fülébe, hogy nem tud tőle szabadulni és álmában is ezt dúdolja; na ez az volt. Persze az se tett jót az ügynek, hogy több százszor végighallgattuk naponta. A bébinek viszont határozottan bejött, és ki vagyok én, hogy útjába álljak a zenei ízlés kialakulásának, vagy mi. Itt a háttér egy szimpla műszaki rajzlap összekenve bélyegzőpárnával és folyékony tintával, és egy pár pecsét is van rajta (a jobb oldali leveles az egyik scrap-talin került rá, és már nem emlékszem, kié és milyen gyrtmány, a többi saját), meg 3D tollal rajzolt levelek. És hát a strasszkövek, mert nagyon belejöttem. Szóval ez az az oldal:

Kicsim, álmodj, jó éjt

Az utolsó oldalon a baba egyik tipikus arckifejezése látható az első napokból. Már a 4D ultrahangon is ufónak nézett ki, de amikor megszületett, és körbenézegetett a nagy szemeivel, megszólalásig olyan volt, mint egy eltévedt földönkívüli (a cuki fajtából). Később, amikor picit kigömbölyödött, már kezdett klasszik kisbabának kinézni, de azok a képek a későbbi albumokban lesznek... Itt a papírokat Margote egyik zseniális készletéből nyomtattam (Naturel), van még itt tűzés (mezei tűzőgéppel) és szilikonmatrica.

Az ufó

Mini scrapbook-album

Röpke féléves hatásszünet után megint a scrapbookról lesz szó, pontosabban egy minialbum elkészítéséről. Flancosan "bragbook" vagy "tagger size album" néven futnak azok a pici albumok, amik a szabványméretű nagy 12x12"-es albumokkal szemben praktikusan zsebre (retikülbe) tehetőek és előránthatóak, ha esetleg sikerül valakit sarokba szorítani a nyaralásunk (babánk, szőrös állatkánk vagy egyéb hozzátartozónk) fényképeivel. A kereskedelemben kaphatók előre kivágott kartonlapokból vagy chipboardokból álló, különböző méretű és alakú felfűzhető albumok (pl. Yabo), de ha tasakos albumot szeretnénk, hogy ne potyogjon le az oldalainkról a sok ráragasztott brüzli, akkor összeberhelhetünk egy minialbumot saját kezűleg is.

A CD-méretű album azért kézenfekvő választás, mert kicsi, négyzet alakú (lehet használni a kedvenc vázlatainkat vagy template-jeinket), és könnyű beszerezni a hozzávalókat.

Az első lépés az album külső borítójának legyártása. Lehet könyvkötészeti magasságokba is emelkedni, de ennél egyszerűbb megoldás, ha veszünk egy egyszerű A5-ös méretű kapcsos füzetet, és levágunk egy kicsit az aljából és a tetejéből, és utána már lehet is csicsázni, pl. bőrhatású papírba vagy csomagolópapírba kötni, és különböző rézvereteket rátenni.

A tasakok - mivel CD-méretekben gondolkozunk - lehetnek egyszerű átlátszó CD-tasakok, amit bármelyik műszaki boltban megvehetünk, csak arra érdemes figyelni, hogy ne legyen logo a tasakokon. Általában a noname márkák a legjobbak erre, ők nem akarják feltétlenül mindenhova odabiggyeszteni a logójukat. A CD-tasakok vagy eleve ki vannak lyukasztva, hogy fel lehessen őket fűzni, vagy ki kell őket lyukasztani. Amit én vettem, annak csak egy hosszú fülecskéje volt az egyik oldalon; ezt visszahajtottam, kétoldalú ragasztóval megragasztottam és kilyukasztottam.

Gyakorlatilag kész is az album, már csak gyártani kell bele az oldalakat. Én azért szeretem ezt a formátumot, mert egy ilyen pici oldal gyorsan elkészül, és akinek totyogó korú gyereke van, az tudja, milyen veszéllyel jár elöl hagyni az asztalon egy félkész scrapbook oldalt összegyűrhető papírokkal, megrágcsálható tollakkal, szétkenhető ragasztóval, széthordható glitterekkel és nem utolsósorban kiválóan lenyelhető kis gombokkal/szegecsekkel és egyéb apró mütyürökkel együtt.

Csapjunk a lovak közé

Gondoltam, az első blogbejegyzésem lehetne valami korszakalkotó gondolat, vagy legalábbis egy frappáns felütés, de sajnos épp zombi üzemmódban működöm (a masszív koffein-elvonási tüneteimből eredően), és semmi szellemes nem jut az eszembe... Hát akkor csak egy egyszerű mezei beköszönés. Üdv mindenkinek:)
Azért indítottam ezt a blogot, mert a rengeteg kézműves tanfolyam, táboroztatás meg tehetséggondozó foglalkozás során, amiket tartottam, az évek alatt összegyűlt itthon egy csomó ötlet, vázlat, felhasználható grafika meg ilyesmi, ami hasznos lehet másoknak is, most meg csak itt figyelnek egy fiókban, és várják a nagy visszatérést... Meg hát a kézműves hobbizással eltöltött hosszú évek alatt, amikor is ... ööö ... erőforrások tekintetében kihívott helyzettel küzdő versenyzőként sokszor kénytelen voltam olcsóbb anyagokból improvizálni (=hogyan tartsunk gyerekeknek kézműves foglalkozást fejenként 10 forint ráfordítható költséggel...), az ember megtanul mindenféle alapanyagból várat építeni. Hátha valaki ihletet kap.


Néhány szó a kreatív albumkészítésről (scrapbook). Aki beleszagol ebbe a világba és elkészíti az első oldalát, az valószínűleg nehezen tud megállni a lejtőn, és előbb-utóbb az egész lakását ellepik a scrapbookos kellékek. Bár eredetileg "recycling"-hobbinak indult ez is, mint a patchwork (belépőjegyeket, apró cetliket, maradék szalagokat, gombokat, papírfecniket és hasonlókat ragasztottak dédanyáink az első albumokba), mára hatalmas iparág épült rá, és csillagászati pénzekért lehet venni vacaknak tűnő papírfecni-kollekciókat, hozzáillő gombokkal és egyéb brüzlikkel. Sajnos a scrapbook-ipar központja az USA, ezért mindent angolszász szabványok szerint terveznek. A scrapbook-papírok és albumok leggyakoribb méretei 12x12 vagy 8.5x8.5 inch (kb. 30.48x30.48 cm és 22x22 cm), ami azért szomorú, mert még a kisebb méret is pont egy centivel nagyobb, mint a mi A4-es oldalunk, így még ha lenne is szép A4-es papírunk (pausz, karton, akármi), vagy ki akarnánk nyomtatni egy jó kis hátteret, az nem lenne kompatibilis az előregyártott formátumokkal. Pedig nagyon szép albumok vannak, jó kis nylontasakokkal, amikbe be lehet csúsztatni az elkészült opust, hogy ne sérüljön meg és ne mancsolják össze a rajtuk lévő fényképeket. Ezekbe viszont muszáj pont beleillő papírokat venni háttérnek, vagy a másik verzió az, hogy minden oldalunkat több papírdarabból hegesztjük össze, ami lássuk be, szuboptimális.


És itt jön be a képbe a McGyver-filozófia: ami nincs, azt legyártjuk valami megfelelő alapanyagból. Például ha egy A4-es irattartó genotherm tasak (=közkeletű nevén "bugyi") tetejét levágjuk úgy, hogy négyzet alakú papír férjen bele (21x21 cm), akkor ez kiválóan illeszkedik a 8.5x8.5 inches albumokba (vagy akár készíthetünk is saját kezűleg albumot, de erről majd később), és nem kell sok pénzért plusz tasakokat venni, ha betelt az albumunk. És mindjárt fel tudjuk használni az A4-es színes papírjainkat vagy kinyomtatott háttereinket. Itt van néhány példa:

Ezek mind A4-es papírra nyomtatott háttérrel készültek, és pont beleférnek egy átszabott genotherm tasakba.
Most megyek babát tankolni, legközelebb jön a kis költségvetésű minialbum.